A kaponyai csatára emlékeztek Bajmokon
A bajmoki paprenyacsai temetőben emlékeztek meg Töröky Pálról, aki nyolc másik társával részt vett az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharcban. A kaponyai csata után telepedett le Bajmokon, ahol több mint negyven évig kántorként tevékenykedett. Ükunokája Kiss Rózsi minden évben részt vesz a megemlékezésen. Mint mondja, a család büszke ősére: „Nagyon is büszkék vagyunk rá, ezt kevesek mondhatják el. Mi is már benne vagyunk némileg a korban, és még mindig tiszteletben tartják, illetve mi is megtiszteljük.”
A koszorúzás után a kaponyai csata helyszínén folytatódott a megemlékezés. Dudás Károly, VMMSZ tiszteletbeli elnöke elmondta: „Az emlékmű tulajdonképpen a helytállásról szól, ennek a közösségnek a helytállásáról. Minden időben. Legyen az 1848, legyen az 1956, vagy legyen az a nem messze innen lévő magányos akácfa, a '44-es helytállás.”
A bátorság soha nem megy ki a divatból, és a hősökre mindig emlékezni kell - hangsúlyozta Pásztor Bálint. A VMSZ alelnöke hozzátette, ez a harmadik emlékműve már a kaponyai csatának, hiszen a történelem zivatarai folytán kettő már eltűnt innen. Pásztor Bálint kiemelte: „Nekünk az a feladatunk, hogy megőrizzük az emlékezést. Minden hősre emlékezni kell, de azokra különösen, akik ki tudták vívni a szabadságot, illetve, akik győztes csatát vívtak meg 1849. március 5-én. Ezáltal megvédve Szabadkát és Szegedet. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy az 1849-es esztendő egyik legfontosabb győztes csatája itt Bajmok és Szabadka között zajlott le.”
A kaponyai csata helyszínén az emlékezés virágait egyebek között a Vajdasági Magyar Szövetség, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség képviselői helyezték el. A megemlékezést követően a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ klubtermében Halász Tibor tartott előadást az 1848/49-es szabadságharcról.
