Van karácsony bejgli nélkül?
Bizonyos források szerint a bejgli eredetileg Sziléziából származik. Európában a 14 században lett ismert. Vannak, akik örmény finomságnak tudják, de az eredeti származási helyét nem ismerni biztosan.
A régiek még patkó formájúra készítették. Innen eredhet a német majd osztrák elnevezése, mely Magyarországon a 19. század második felében lett népszerű.
A magyar családok közül nemcsak a tehetősebbek majszolhatták, megtalálható volt a paraszti kultúrában is. A diót rontás ellen használták, míg a mák a bőséget és a sok pénzt jelképzete, ezért nagy becsben tartották ezt a fajta kalácsot. Így került dédanyáink süteményes receptjei közé is, akik kizárólag karácsonykor sütötték.
Próbáljunk megkérdezni több vajdasági nagymamát, biztos, hogy mindegyiknek megvan a saját jól bevált bejgli receptje. Napjainkra a diós és mákos bejglin kívül divatos lett a az aszalt szilvás, az aszalt sárgabarackos, a marcipános és a nutellás is.
Mondhatjuk, hogy egyes háztartásokban minden karácsony fontos eleme a bejgli, talán a hagyomány éltetése miatt, talán azért, mert a gyermekkor karácsonyait hozza vissza.
A régi receptek mellett ma már egészséges, cukormentes változatokat is tudunk készíteni. Igaz itt már nem szükséges fellapozni a receptes könyvet, elég csak bepötyögnünk az internet keresőjébe a bejgli szót, és variációk sokasága tárul elénk.
