Egyiptomi települések néptelenedtek el a klímaváltozás miatt a késő római korban

A Kairótól mintegy 130 kilométerre délre elterülő, oázisszerű Fajjúm régió volt a római birodalom éléstára. A Kr. u. 3. században azonban a korábban virágzó települések jó része hanyatlani kezdett, majd el is néptelenedtek. Ásatások és korabeli, papiruszra írt források tanúsága szerint az öntözéses földművelés összeomlása lehetett a kivándorlás oka. Azt is dokumentálták, hogyan próbáltak a földművesek alkalmazkodni a szárazsághoz és az elsivatagosodáshoz többek között a mezőgazdasági gyakorlat változtatásával. A meglévő éghajlati adatok alapján az Etióp-magasföldön, a Nílus forrásvidékén hirtelen és tartósan meggyengültek a monszunesők, ennek eredményeként csökkent a nyári áradások szintje a folyamon. Erre a Nílus-delta, Fajjúm és az Etióp-magasföld geológiai üledékeiben is találtak bizonyítékot. Kr. u. 266 körül erőteljes trópusi vulkánkitörés is végbement, ami a következő évben a Nílus átlagszint alatti áradását idézte elő, ezért feltételezhető, hogy ennek is szerepe volt az elnéptelenedésben. A sztratoszférába lövellt részecskék lehűtötték a légkört, ezzel megzavarták a helyi monszunesők rendszerét.