Nagy murit csaptak a ceremóniamesterek
Vőfélybot és zeneszó. Mindkettőből volt bőven a tizenötödik vajdasági Vőfélytalálkozón. Azt mondták, harminc éve még a legtöbb lakodalomban volt vőfély, ez mára már nem feltétlenül jellemző. A találkozó jó hangulatban telt, a vendégek valóban lakodalomban érezhették magukat.
Soós János, szervező: „Egy egész lakodalmast végigcsinálunk, annyi különbséggel a valódi lakodalomhoz képest, hogy minden jelenetet más-más vőfély fog levezényelni.”
Dávid Kitti még csak tizenhét éves, de már negyven lakodalmat vezényelt végig. Vőfélynőből kevés van, bár vannak, akik kimondottan őket keresik.
„Más a viselet. Nem olyan régen keresett fel egy fiatal pár, akiknek nem tudtam elfogadni az időpontját, és ők kérdezték ismerek-e másik hölgyet, mert ők nem akarnak férfit, mert nekik nincs népviseletük. Nincs az a kalocsai magyar hímzett nőies népviselet.
Nemcsak Vajdaságból, hanem Magyarországról is érkeztek vőfélyek.
Csorba Csaba Kaposvárról jött, szerinte a magyar hagyományok soha nem fognak kikopni, csak egy kicsit átalakulnak. A vőfély elengedhetetlen kellékei a bokrétás kalap és a szalagokkal feldíszített vőfélybot.
„Ez a második vőfélybotom, egy szép faragott, egy népművész barátom faragta, én voltam a vőfély a lakodalmában, bár akkor még nem tudtam, hogy ezzel fogok foglalkozni. Sok szalag van rajta, van kaposvári is, egy kézműves hölgy csinálja. Ez már a második vőfélybotom, az első a megyei múzeumban van Kaposváron.”
A vőfélytalálkozóra számos településről érkeztek, többféle hagyományt hoztak, így színes volt a rendezvény.
