Legyen közkincs a népdal!
Hét előadást hallhattak kedden a népzene kedvelői az Alkotóház termében. Ezek a népzene, a népi ének, a citera, a tambura és a vonós hangszerek oktatásáról szóltak. Az előadásokat kötetlen beszélgetés követte.
Fábri-Ivánovics Tünde, népdalénekes, népi énektanár: „A konferencián is az érződik, hogy igénylik ennek a megbeszélését, átgondolását. Nagyon sok formája van a népzene oktatásának, ami nem kifejezetten művészeti vagy zeneiskola jellegű, de sokan tanítanak ezekben az iskolákban, úgyhogy vannak tapasztalataik, amiket érdemes meghallgatni.”
A múlt öröksége, napjaink népzenei képzései, valamint a Durindó rendezvény kezdete - mindez szóba került a zentai konferencián.
Bolyos Miklós, előadó, az Újvidéki Rádió népzenei szerkesztője: „Kezd intézményesedni a népzenei oktatás, erről is beszéltünk. Vannak összefogások, amik valamilyen keretek közé fogják már a népzenei oktatást. Működnek műhelyek, amiket különböző oktatók egyénileg, vagy a művelődési egyesületek keretein belül vezetnek, illetve vannak a táborok.”
A népzeneoktatásban, valamint a gyerekek nevelésében óriási szerepe van a hagyományápoló egyesületeknek. A konferenciát Bodor Anikó emlékére rendezték meg, aki nagyban hozzájárult, hogy megismerhessük a vajdasági magyar népzene gazdagságát.
Juhász Gyula, népzenei munkatárs, VMMI: „Elsősorban a gyűjtéseknek a rendszerezése és szakszerű archiválása, kiadványok megírása és vajdasági magyar népdalok öt kötetének a tervezete és a megvalósítása, ami neki köszönhető.”
Bodor Anikó népzenekutató, néprajzi gyűjtő és pedagógus is volt, munkásságáért 2011-ben a VMMSZ létrehozta a Bodor Anikó-díjat, melyet a saját hagyományágát legsikeresebben tolmácsoló népzeneegyüttes kap.
