A nehéz időkben született barátságok megmaradtak
A forradalom leverése után félezer magyarországi menekült került a település melletti écskai táborba. A menekültek később tovább mentek, de a nehéz időkben született barátságok megmaradtak.
Az 56-os megemlékezéseket az elsők közt kezdte el szervezni a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület.
Dobó József, elnök, Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Muzslya: „Először azért, mert szomszéd falunkban Écskán az ’56-os forradalom után egy láger, befogadó központ – ahogy ma már mondják – volt és a Magyarországról átszökött magyarok jó része itt telelt ki, és utána innen vették az útjukat Nyugat-Európa felé. De ugyancsak valamiképpen mi muzslyaiak, magyarok az anyaországot mindig is a sajátunknak tekintettük. Egy nemzet vagyunk.”
Abban az időben a muzslyaiak is szegénységben éltek, de mindenüket megosztották az écskai táborba került nemzettársaikkal.
Palatinus Aranka, néprajzkutató, Muzslya: „Muzslya 5485 lelket számláló nagyközség volt annak idején. És megfordultak itt gyakran a töltésen. A Bega-töltésen keresztül jöttek, és minden házban szeretettel fogadták őket. Együtt éreztek velük, látták, hogy szükségük van a segítségre.”
A táborban mintegy ötszáz ’56-os menekült tartózkodott, akiknek nagy többsége egy év után Nyugat-Európába került.
Palatinus Aranka, néprajzkutató, Muzslya: „Nem szándékoztak itt maradni. Két család maradt itt Muzslyán, tartósan telepedtek le, akik házasságot kötöttek muzslyai lányokkal, és itt alapítottak családot. Ők már nem mentek tovább.”
A Szűz Mária Szent Neve plébániatemplomban a szentmise áldozatot Janez Jelen, szalézi szerzetes mutatta be. Az 56-os emléktáblára az anyaország nevében Simon Ervin, a Szabadkai Főkonzulátus konzulja helyezte el a kegyelet virágát.
