„Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg”

Az előadást a Budva Városi Színház, az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház, a Belgrádi Drámai Színház, az ITAKA Art Központ, az Inđija és az Újvidéki Színház öt társproducerből álló társulása hozta létre. Budva és Belgrád után most az újvidéki nézők tekinthették meg Shakespeare híres művét.

A Macbeth William Shakespeare tragédiáinak egyike, egy királygyilkosságról és annak következményeiről szól.

Branislav Jerković, színész: „Az én Macbethemnek nagy dilemmái vannak, ő az, aki állandóan szorongásban él, elmenekül a döntéstől. Itt változtak a dolgok, mert nem akartunk egyszerűen definiálni, hogy a végig minden színésznek három alapvető érzelme legyen, hogy ne legyen túl nyilvánvaló, és így ezt kevertük, kombináltuk és az egyik személyiség a másikból fakad.”

Nikita Milivojević rendezésében a király valamint a királyné, Lady Macbeth személyének rétegeit mutatja be. Ebben az esetben a rendező egy különleges megoldáshoz nyúlt, egy szerepet több színész is játszott.

Pongó Gábor, színész: „Az enyémen a gyilkosság jelenetek, vagyis a gyilkosság utáni majd a következő pedig egy nyílt szini gyilkosság, ami szimbolikusan van megoldva, szerintem nagyon szépen. Belső vívódásról van szó.”

A harmadik Macbethet Mészáros Árpád színész játszotta. Az ő jelenetei a szélsőséges érzelmekről szóltak, a legőrültebb pillanatokról. Emellett nagyon hálás, hogy fiával egy színpadon léphetett fel.

Mészáros Árpád, színész / Ifj. Mészáros Árpád:
„-Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy fiammal, ifj. Mészáros Árpáddal is együtt játszhatok. Ugyanis legalább 4 irányból vagyunk, és ő az ötödik irányból van.
-És neked milyen volt játszani, milyen élmény?
-Jó.
-És te milyen szerepet kaptál?
-Csak négyszer át kellett, hogy menjek a színpadon.
-Ő játssza Banquo fiát, Fleance-t.”

Nikita Milivojević rendező szokatlanul intenzív, vizuálisan, koreográfiai és zenei szempontból rendkívül lenyűgöző formába öltötte a skót darabot. A darabot a jóslatra és a rémszerű képekre építette: „Követjük ezeket az álomképeket, azokat a képeket a fejében, amelyek csak a lehetséges és nem lehetséges határán vannak, hogy valóságosak vagy kitaláltak. Ez egy értelmezése volt a darabnak, és így Macbeth megsokszorozódik, három színész játssza, mert mindannyiunkban sok réteg van, sok-sok személyiség, így legalább hárman megpróbálták körülölelni ezt az ötletet.”

A színpadon megépül a rémálom világa keverve a groteszkkel. A pantomim és az árnyék színház elemei is kapcsolódnak és összefonódnak, amelyek finoman formálják a megfoghatatlant, az álmot, a valóságot, az időtlent és az elmúlót.