Sosem volt még ilyen kevés jég az Antarktiszon
A jég mennyisége ciklikusan változik, általában szeptember táján éri el a csúcsot 18 millió négyzetkilométeres kiterjedéssel és februárra zsugorodik nagyjából 2 millió négyzetkilométer köré. A megfigyelések kezdete óta azonban sosem volt annyira alacsony a kiterjedés, mint most.
Az eddigi rekordot a 2022-es év tartotta: a déli félteke nyarán, február 25-én 1,92 millió négyzetkilométer volt a jég kiterjedés. Ezt idén már február 12-én sikerült elérni, míg február 25-én megszületett az új rekord, 1,79 millió négyzetkilométer. Ez a korábbi negatív csúcshoz képest másfél magyarországnyi csökkenéssel egyenlő.
Az elmúlt hat évben ez már a harmadik alkalom, hogy új rekord született, ez pedig egyre jobban aggasztja a kérdéssel foglalkozó kutatókat. A tengeri jég elolvadása a tengerszint szempontjából közvetlenül nem lényeges, olvadásuk nem növeli azt, ellenben a szárazföldi jégtakaróval. Szerepük viszont több szempontból is fontos: egyfelől a fényvisszaverő képessége nagyon magas, ami a hőmérséklet korlátozásában fontos, másrészt védik az antarktiszi szárazföldi jégtakarót az óceán és az időjárás romboló hatásaitól. Ezzel stabilizálni tudják a hatalmas gleccsereket és jégtáblákat.
Az egyik legnagyobb aggodalomra okot adó terület az Amundsen- és a Bellinghausen-tenger körüli jég jelentős csökkenése a kontinens nyugati részén. Még akkor is, amikor a kontinens körül a tengeri jég átlagos mennyisége 2014-ig növekedett, e két szomszédos tengeren veszteségek következtek be. Ez azért fontos, mert ebben a régióban található a veszélyeztetett Thwaites-gleccser, amelyet „ítéletnapi gleccsernek” is neveznek, mivel elég vizet tárol ahhoz, hogy olvadása esetén fél méterrel megemelje a tengerszintet.
