Ünnepelt Hertelendyfalva

A helyi református templomot a mellette lévő szlovák evangélikus templommal együtt 1902-ben szentelték fel szeptember utolsó vasárnapján, egy napon. Azóta kirváj napját faluünnepként éli meg e többnemzetiségű közösség. Idén a bukovinai székely reformátusok a templomi ünnep alkalmával az Al-Dunához való telepítés 140 éves évfordulójára is emlékeztek.

A hertelendyfalvi református templom felszentelése óta 121 év telt el. A kirváj napjaként ünnepelt évfordulóra minden évben hazalátogatnak olyan személyek, akik az elmúlt évek során másfele élnek és dolgoznak. Mizsdáló András kisgyermekként került Hertelendyfalvára és ifjúkoráig itt élt tanító édesanyjával. A gyermekkori baráti kapcsolatok azóta is tartanak, és visszavonzzák e közösségbe.

Mizsdáló András, Zenta: „Nagyon szép hagyomány és örülök, hogy a szlovák és a magyar helyi lakosoknak megvan ez az ünnepsége és még él. Ennak örülök legjobban. Minden évben visszajárok erre az ünnepségre, mert nagyon szép tartalommal van megtöltve.”

Az úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletet a kettős évforduló jegyében tartották meg. A bukovinai székelyek idetelepítése óta 140 év telt el. E kis népcsoport azóta is megőrizte nyelvét, hagyományait és szokásait. Lőcsei Antal, presbiter, mesemondó, Wass Albert üzenetével méltatta az ünnepet.

„Szóval, az utánunk jövő nemzedéknek szólott, hogy azért álljanak oda a hátunkhoz, s ha fogyunk, akkor vegyék át. Hát, hogy ez mennyire sikerül, én szeretném, hogy részben bár sikerüljön, de mi tagadás, egyre kevesebben vagyunk a templomban. Ez nem jó jel, de hátha lesz valahogy. A jó Isten megsegít!”

Az istentisztelet befejeztével a hertelendyfalvi református közösség tagjai a helyi temetőben megkoszorúzták Thomka Károly telepítőlelkész sírját. Halász Béla helyi református lelkész méltatta elődje munkáját és elmondta, hogy példát lehet venni az ősök életéből.

„Mind a telepítés, maga a templom építése is egész bizonyos, hogy a telepítőlelkésznek a szorgalma ott volt, akarata ott volt. Ott voltak a hívek, akik buzgók voltak és így, ma van templomunk, van gyülekezetünk. A fiataloknak nagy szüksége volna, hogy egy kicsit több buzgóság legyen bennük, több kitartás, mert nehéz időket élünk.”

A gyülekezeti tagok virágcsokrot helyeztek el Kocsis Antal volt helyi lelkész sírjánál is, aki majd ötven éven át szolgált e gyülekezetben.