Fellobban az örömhír lángja

Az adventi koszorú ma fellobbanó harmadik gyertyalángja Szűz Máriát és az Isten fiának földre érkezéséről szóló örömhírt jelképezi. Ezen a napon a katolikusok rózsaszínű, a protestánsok pedig piros gyertyát gyújtanak a koszorún.

Advent a várakozás időszaka. Még néhány nap, és a keresztény kultúrkörben eljön az év egyik legszentebb pillanata: Jézus születése. „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” – olvasható a Prédikátor könyvében. Advent harmadik vasárnapján annak az örömnek a rendelt ideje van, amely Szűz Mária szívét is átjárta, a pásztorokat pedig a betlehemi bölcsőhöz vezette. Ezt jelképezi az adventi koszorún mind erősebbé váló gyertyafény, amely ugyan még a sötétségben fogant, de ahogyan sorban egymás után gyúlnak meg a gyertyák, úgy lesz mind erősebb a fényük, és úgy nő az isteni jelenlétet szimbolizáló világosság.

Advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja és Jézus eljövetelének közeledtét jelzi, de azért ne feledjük Pilinszky János tanítását se: „Az ember itt kevés a szeretetre. / Elég, ha hálás legbelűl / ezért-azért; egyszóval mindenért” (Pilinszky János: Az ember itt).

Az adventi hetek már mögöttünk hagyott időszakában a keresztény kultúrkör népei a Megváltó világra jötte előtt élt emberek várakozására is emlékeztek. Ézsaiás próféta még azt mondta, hogy „a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog” (Ézsaiás 9:1). János evangélista azonban már előre, az adventi koszorú egy hét múlva fellobbanó lángja felé tekintve írta: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8:12).