A Toyota olyan autót fejleszt és tesztel, amelyik tisztítja a levegőt

Az alapötlet annyira egyszerű és logikus, hogy tényleg csak azon lehet csodálkozni, miért nem kezdték el vele a kísérletezést már évtizedekkel ezelőtt, akár mások is. A világ útjain jelenleg körülbelül 1,5 milliárd autó fut, állandóan szelve a levegőt, amelyben túl sok a szén-dioxid.

Aligha van ennél jobb globális hordozóeszköz arra, hogy átszűrjük vele a levegőt, és minél több szén-dioxidot vonjunk ki belőle. Ha a közlekedés az egyik fő felelőse az üvegházhatású gázok kibocsátásának, már csak erkölcsi okokból is jól mutatna, ha épp az autókat próbálnánk meg szennyezőből tisztító eszközzé fejleszteni.

A megvalósításnak rengeteg műszaki és gazdasági problémája, illetve megoldandó mellékszála van, de miután a Toyota végre élesben is beleállt a dologba, legalább elindult egy komoly kutatás-fejlesztési projekt, amiből kiderülhet, egyáltalán meg lehet-e oldani ezeket.

Bár a Toyota egy olyan verseny-Corollába építette a tesztfiltert, amely folyékony hidrogént használ, a szűrő valójában egy passzív szerkezet, amelyet bármilyen üzemanyaggal működő járműben használni lehet. A technológia egyelőre rendkívül kezdetleges, egy viszonylag kis felületű, kör alakú szűrőről van szó, amelyet a kocsi orrába építenek. Az alkalmazás első igazán innovatív megoldása az, hogy a befogott szén-dioxidot a motorban amúgy is keletkező hulladékhő felhasználásával nyeletik el (oldják fel) egy folyadékban.

Mivel a fejlesztés gyerekcipőben jár, egyelőre nincs érdemi megoldás arra, hogy a szén-dioxidot tartalmazó folyadékkal mit lehet kezdeni, ma ezt még hulladékként kell kezelni.

A hatékonyság is messze elmarad még attól, hogy hurráoptimizmussal nézzük a kísérletet. A szűrő 90 kilométeren mindössze 20 gramm szén-dioxidot fog fel a levegőből, miközben egy mai utcai Corolla modell (átlagosan, hajtástól függően) ugyanekkora távon legalább 10 ezer gramm szén-dioxidnak megfelelő káros anyaggal terheli meg a környezetet.

Hiba lenne azonban emiatt eleve temetni a technológiát.

Egyrészt még csak a fejlesztés legelején tartunk, az alkatrész nincs kész, és főleg nincs felskálázva. A tesztként használt szűrő felülete kicsi, a méret növelésével az arányok javíthatók lesznek, és a technológiát is mindenképpen fejleszteni kell. A Toyota hosszabb távon lát fantáziát a megoldásban, különben még eddig sem jutott volna el vele. Azt mondják, az egyik irány a teherautó lehet, amelynek elején jóval nagyobb felületen lehet majd befogni a szén-dioxidot.

A legfontosabb fejlesztési a szén-dioxiddal szennyezett folyadék kezelésének kérdésre lehet. Ennek komoly logisztikai alapfeladatai is vannak, hiszen a megtelt szűrőt lehetőleg minél hamarabb el kell távolítani a járműből, egy kamionnak például érdemes lenne azonnal cserélnie a benzinkutakon, amint lehetséges.

Van egy érdekes leágazása is a témának, amit már középiskolás kémiatudással is könnyen meg lehet érteni. A szén-dioxidból ugyanis hidrogén hozzáadásával metanol készíthető, megfelelően magas hőmérséklet és nyomás mellett, ám ezek a feltételek és összetevők például egy hidrogént tankoló kamionban elvileg meg is vannak.

Márpedig korábban a metanolban nagyon komoly gazdasági potenciált láttak, és egyáltalán nem indokolatlanul. A metanolgazdaság alapjainak kidolgozása épp egy magyar származású Nobel-díjas vegyész, Oláh György nevéhez kötődik.

A metanol viszonylag könnyen használható (lenne) üzemanyagként a járművekben, vagyis első látásra felcsillan annak a reménye, hogy például egy teherautó a levegőből kiszűrt szén-dioxidból saját használatra állítson elő metanolt. Komoly szépséghiba azonban, hogy a fedélzeten hordozott, és egyelőre zöld formában csak szuperdrágán előállítható hidrogént ma még sokkal logikusabb egy üzemanyagcellában azonnal elhasználni, és elektromos áramot fejleszteni a hajtáshoz. A másik hátulütő pedig az, hogy a metanol felhasználásakor természetesen visszanyerjük a szén-dioxidot, vagyis ideális esetben is legfeljebb csak karbonsemleges lehet az eljárás. Vagy még az sem, hiszen a valós utcai körülmények sosem hozzák a laborban elért elméleti eredményeket.

A kísérlet azonban mindennek ellenére is érdekes lehet, mert alapvető szemléletváltást tükröz: a járműveket megpróbálja a levegő tisztítására felhasználni. Ha hosszabb távon sikerül mögé rakni értelmezhető hatékonyságot és üzleti modellt akkor még úgy is fontossá válhat, ha az autó működése végső soron nem lesz karbon-negatív, de legalább egy újabb módszerrel csökken a kibocsátás egyenlege.

FORRÁS: G7