Kiröppentek az általános iskola diákpadjaiból
Ürményházán négy nyolcadikos diák – két fiú és két leány – a Ballag már a vén diák... című dalt énekelve járta be az iskolát, és köszönt el a tantermektől, ifjabb diáktársaitól. Az iskolaudvaron fehér lufikat engedtek fel a magasba jelképezve távozásukat, kiröppenésüket az általános iskola diákpadjaiból.
Móricz Lilla, tanuló, Ürményháza: „Az emlékek, amiket itt gyűjtöttünk, szereztünk és éltünk meg, itt vége van. Soha többé nem tudjuk őket újraélni.”
Móric Sándor Alex, tanuló, Ürményháza: „Nyolc évet együtt eltöltöttünk, és azon kívül nem fogjuk mindig együtt, nem leszünk mindig együtt, nem fogjuk mindig látni egymást. Nagyon örülök, hogy nyolc évet eltöltöttem velük.”
Pavlov Júlia, tanuló, Ürményháza: „Nagyon szomorú, nagyon sajnálom, hogy elmúlt, ennyi volt együtt, és most vége itt, nem leszünk többet egy osztályban.”
Pintér Áron, tanuló, Ürményháza: „Olyan osztály, hogy nem volt konfliktus, azt lehet mondani, hogy az nem osztály. Mindig voltak egy kicsit veszekedések, vagy összevesztünk, de semmi olyan komolyabb. Semmi nagy dolog, mindent el lehetett rendezni, és most jóban vagyunk, hála Istennek.”
Az iskolából a nyolcadikos diákok osztályfőnökük, tanáraik, tanulótársaik, szülők kíséretében átvonultak a néhai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székházába, ahol gazdag művelődési műsort láthatott a közönség az iskola tanulóinak előadásában szerb és magyar nyelven.
Bondor Vali, szülő, Ürményháza: „Nagyon gyorsan elröpült az idő, és nyolc év alatt olyan gyorsan megnőttek. Jó csapat voltak együtt, és a szülők is jól megegyeztek, úgyhogy nagyon jó volt dolgozni együtt nyolc év alatt.”
A műsor végén a magyar nyelven tanuló nyolcadikos diákok megköszönték tanítóiknak, tanáraiknak a munkáját, osztályfőnöküknek a gondoskodást, oktatást. Ezt követően a hetedikes és hatodikos társaik átadták idősebb társaiknak útravalóul a vándortáskát és az ajándékvirágot.
Barna Horváth Anna, osztályfőnök, Dositej Obradović Általános Iskola, Ürményháza: „Ötödik óta figyelem őket, ahogy nőttek, ahogy fejlődtek, ahogy új és új érzéseket táplálnak saját magukban, új és új kihívások felé néznek, és örülök, hogy akarnak továbblépni, mert ez az élet rendje. Nehéz, néha nehéz, de azért ez az ő dolguk.”
A műsor után szeretteik, hozzátartozóik árasztották el szeretetükkel a négy ballagó diákot, akik jövőre már más iskolákban folytatják tanulmányaikat, távol a szülőfalujuktól.






