Ottlik Géza: Iskola a határon című ikonikus regényét viszik színre Zentán

A történet harminc év távlatából három év eseményeit idézi fel. Nemcsak a gyermekkorból a felnőttkorba való átlépés kérdésével foglalkozik, hanem az emlékezés fájdalmával is.

Vilmányi Benett, színész: „Nagyon örültem, akkor már tudtam, hogy a Medve szerepét fogom játszani, annak nagyon örültem, mert szerintem nemcsak én, hanem sokan tudunk vele egyetérteni, sok dologban, főleg kamaszkori szorongások, frusztrációk terén. És aztán kicsit féltem is, hogy ezt, illetve azt a részét, hogy ez egy felidézés, visszaemlékezés, hogy ezt egy színpadi adaptáció tudja-e hordozni.”

Az szövegkönyvet Gyarmati Kata készítette, a két világháború közötti időszakba repíti vissza a nézőket, amikor egy bentlakásos katonai iskolában a szigor, a fegyelem és a ridegség világába csöppenve, tízéves gyerekek tanulják meg a túlélés és az alkalmazkodás nehézségeit.

Pálfi Ervin a darab során összesen 3 karaktert is játszik, Schulze őrnagyot, Hanák tiszteletest és az orvost.

Pálfi Ervin, színész: „Azt gondolom, hogy minden estben, ha egy színész több szerepet játszik az előadáson belül, az egy kihívás, és lévén, hogy pár perc leforgása alatt megjelenik különböző karakterként, ezért úgy külsőleg is le kell tudni választani, ugye a nézőnek ne okozzon képzavart, tehát másfajta ruha kell hozzá, másfajta frizura, ezek a külső dolgok. És itt jön tulajdonképpen a lényegesebb dolog, az a belső átalakulás, és ilyenkor valami nagyon erős magot kell találni a színésznek magában, amire fel tudja építeni ezt a dolgot.”

Amatőr színjátszók, egyetemisták és hivatásos színészek is játszanak a darabban. A próbafolyamat során több csapatépítő tréningen is részt vettek. Ezek segítették összekovácsolni és feloldani a csapatot.

Vidovszky György, rendező: „Ami a vizualitást illeti, nem voltunk korhűek, tehát nem akartuk ezt az első világháború utáni Magyarország közegét, annak a katonai iskolának a vizualitását, a jelmezeit visszahozni, ilyen értelemben nem próbáltunk historizálni vagy illusztrálni ezt a kort, hanem inkább egy olyan teret és olyan világot próbáltunk megteremteni, ami kifejezheti ennek a furcsa, egyrészt egyenruhás világnak, és másrészt furcsa szabályrendszernek is tekinthető világnak a vizualitását.”

A produkció létrejöttét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, valamint Zenta önkormányzata támogatta.