A téli hónapokra készülnek a Tisza menti halászok
Magyarkanizsán, a Tisza menti városban, ahol sokan szeretik és űzik a halászatot, a téli hónapokkal nem áll meg az élet a folyó partján. A halászok számára a tél más ritmust hoz: a hűvös szelek és a csökkenő vízhőmérséklet új feladatokat és kihívásokat jelent.
Tóth András, halász: „A táplálék halak ugye most már elbújnak, és a ragadozók szívesen veszik fel a műcsalit vagy a felkínált kishalat nekik. A többiek ugye készülnek a télre, kiszedjük a csónakokat, itt hagyjuk őket a telelőre. A tél folyamán a motorokat és a felszerelést megszervírozzuk, készülünk a tavaszra és amikor, úgy mondják a régi horgászok, hogy amikor a fűzfának a levele akkora lesz, mint az egérnek a füle, akkor ismét kezdődhet a horgászat.”
A fagyos, hideg reggeleken a víz gyorsan lehűl, és télen a jég is megjelenhet a folyó felszínén, ezért minden elővigyázatosságra szükség van. A halászok tapasztalatból tudják, hogy ilyenkor a természet erejéhez alkalmazkodni kell.
Sarnyai Csaba, horgász: „Melegen kell öltözni, rétegesen kell öltözni, ugyan akkor óvatosan is az öltözködéssel, mert sokkal csúszósabbak a part menti szakaszok, gondolok itt a kicsit füvesebb részre vagy éppen iszaposabb részre, kicsit úgy elázik, esetleg a harmat úgy lecsapódik és meg lehet csúszni nagyon könnyen. Csónakosok is sokkal óvatosabbak, van, aki mentőmellényt is hord, ez egyértelmű, tehát szükséges, akár tud úszni, akár nem, veszélyes lent lenni a vízen egyébként. De a tapasztaltak, mi már kicsit nagyobb rutinnal járunk le és nem érezzük azt a félelmet, hogy esetleg történhet valami.”
A Tisza gazdag élővilágába tartozó halfajok eltérő módon viselkednek a hideg hónapokban. A ponty és a harcsa például a mélyebb vizekbe húzódik vissza, ahol többnyire mozdulatlanul töltik a telet. A kisebb halak, mint a keszegfélék, szintén nyugalomba helyezkednek, és keveset mozognak. Vannak azonban olyan fajok is, mint a csuka, amelyek még télen is aktívak maradnak, és folytatják a táplálkozást.






