Tömeges őzpusztulás a Dél-Alföldön
A Csongrád-Csanád vármegyét részben magába foglaló Maros-Csongrád Tájegységben még rosszabb a helyzet: itt 30 százalékkal csökkent az őzállomány, tették hozzá.
A cikk szerint az őzpusztulás okai között biztosan szerepel az élőhelyek romlása, a vízhiány és az éghajlatváltozás. Soós László, a Maros-Csongrád Tájegység fővadásza példaként említette az újonnan megjelenő gombafajokat, amelyek toxinjai idegrendszeri tüneteket okozhatnak. Hasonló fertőzések állhatnak a dámok agancstövének rothadása mögött is, ami hatással lehet a szaporodásbiológiára. A mostanihoz hasonló aszályos nyarak és a korai betakarítás miatt fellépő táplálékhiány tovább gyengítik az őzállomány immunrendszerét. Ennek következményeként a szervezetükben elszaporodhatnak a külső és belső kórokozók, paraziták. Így az állatok eleve rosszabb kondícióban vágnak neki a hideg téli hónapoknak. Nem beszélve a ragadozók problémájáról: a sakálállomány jelentős szaporodásáról, olvasható a cikkben.
Soós László szerint a rendszert összességében kell vizsgálni, amelynek egyik kis szelete a vadgazdálkodás. A Dél-Alföldön hatvan-hetven éve jelent meg az őz, amely birtokba vette a mezőgazdasági területeket. Az állomány védelme érdekében a természetes élőhelyeket – részben pályázati forrásokból – folyamatosan fejlesztik: csendereseket telepítenek, itatókat helyeznek ki, vadföldeket művelnek, és gyérítik a ragadozókat. Békésben egyébként hasonlóan kritikus a helyzet, ott az őzek harmada tűnt el.
