Elhunyt Káich Katalin

1943. január 12-én Zomborban született. Ott végezte az általános iskolát és a gimnáziumot is. 1965-ben az Újvidéki BTK Magyar Tanszékén szerzett diplomát. 70 és 72 között az ELTE hallgatója volt, ahol 73-ban szerzett egyetemi doktori fokozatot. 1978-ban a tudományok doktora fokozatot érdemelte ki az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén. 1963-tól 65-ig tanárként dolgozott a Svetozar Miletić Általános Iskolában, majd 65 és 68 között magyart és angolt tanított a zombori Technikai Iskolában. 1968-tól 70-ig a Zombori Levéltár levéltárosaként helyezkedett el.

„Amikor a nagybecskereki színjátszás történetét írtam és oda jártam adatgyűjtésre az első alkalom, amikor bementem a levéltárba, akkor a levéltárosok, akik engem ismertek levéltáros koromból, elvittek a hatalmas nagy lerakatba, és azt mondták, hogy na itt van az anyag, ami után te kutathatsz, majd otthagytak. Én pontosan tudtam, hogy melyek azok az iratcsomók, amelyeket le kell emelni és meg kell nézni, ahol adataim vannak. Ez volt az első lökés arra vonatkozóan, hogy a tudományos kutatás, milyen felelősségteljes és honnan kell kiindulni.”

72-től a Hungarológiai Intézet asszisztense, 79-től tudományos munkatársa, 90-től tudományos tanácsosa volt.

1992-től egyetemi rendes tanárként dolgozott. 2006-ban alapító dékánja volt a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karnak. 2008 és 2010 között a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Karán, 2010-től az újvidéki Magyar Tanszéken vendégtanárként oktatott. Az Újvidéki Egyetem szenátusa 2012-ben a professor emeritus címet adományozott neki.

Kutatási területe az intézmény- és művelődéstörténet, a kapcsolattörténet, ezen belül a színház-, valamint iskolatörténet volt.

„Amikor leemelek egy iratcsomót a levéltárban, amelyet 150 évvel ezelőtt kötöttek be, és azóta senki nem nyitotta ki, én azt kinyitom, az egy hallatlan izgalommal jár. Különös tekintettel arra, és fokozódik az izgalom, amikor találok olyan dolgokat, amiről van némi fogalmam, de most itt a tárgyi bizonyíték. A tények számomra a legfontosabbak.”

Káich Katalin élete végéig aktívan részt vett a térség színházi és kulturális életében.

Búcsúztatásáról a későbbiekben döntenek.