Jelentősen csökkent a sertés felvásárlási ára Szerbiában
Tavaly januárban még 260-280 dinár volt a hízósertés kilónkénti ára, most azonban, egy hónap alatt 160-ra csökkent a felvásárlási ár. Az anyakoca vágóára tavaly 210 volt, most 150-ért veszik. A malac ára élősúlyban múlt évben 550 dinár volt, most 380 és 420 között mozog. A csantavéri Forgó Lehel kizárólag anyakocákat és malacokat tart. Hízókkal már nem foglalkozik, számításai szerint ugyanis legalább 200-210 dináros árra lenne szükség, hogy profitáljon.
Forgó Lehel, tenyésztő: „Jelenleg ez tarthatatlan, ezek tarthatatlan árak, azért, mert a gabona ára is ingadozik, a jószág ára is ingadozik folyamosan és az emberek nem tudnak pozitívan kijönni ezekből a helyzetekből. Spórolunk, ahogy csak lehet. Minimalizálunk mindent, úgy a jószágoknál, úgy a földeknél is.”
A tenyésztők szerint az árcsökkenés egyik fő oka a külföldi behozatal. A kiszámíthatatlanság miatt a sertéstenyésztés egyre inkább a nagyobb gazdaságok vagy cégek kezébe kerül, ami a kisebb állománnyal rendelkezők számára nagy kihívásokat jelent. Sokan már csak saját részre tenyésztenek, felhagytak az ágazattal.
Balog Zsolt, tenyésztő: „Országos szinten az előző évi felmérés alapján jelentősen, több mint 20 százalékkal csökkent a sertésállomány és attól félek, hogy továbbra is csökkenő tendenciát fog mutatni, mert túlságosan kiszámíthatatlan az egész piac. Tehát alapból ez a régi periodikusság, amikor voltak jó árak, rossz árak, azt se lehet mindig kiszámolni, de a töménytelen behozatal át tudja rajzolni a piacot néhány hónap alatt is. Ha ennyire kiszámíthatatlan a dolog, akkor lesznek nagyobb tenyésztők, akik inkább abbahagyják a termelést, csak aki egyszer abbahagyja, az nehezen fog új állományt beállítani.”
További nehézséget és kiadást okoz az aszályos évek okozta takarmányhiány is, amit folyamatosan pótolni kell. A tenyésztők tavasz elejére várják, hogy az árak ismét emelkedjenek, addig a meglévő támogatásokkal próbálják átvészelni a veszteséges hónapokat.
Bazsó Viktor, tenyésztő: „Vannak az anyaállományok után, a törzskönyvezett jószágok után a 18 ezer dináros támogatás. Vannak a vágóhídra eladott sertések után az 1500 dináros támogatás, ezek a főbb támogatások a sertéseknél, de ez az 1500 dinár a mostani helyzethez képest kevésnek bizonyul.”
A tenyésztők igyekeznek a helyieknek saját részre kínálni termékeiket, különösen a téli vágásokra. Ha viszont valaki egy adott hústerméket szeretne venni, inkább a húsüzleteket választja, annak ellenére, hogy ott továbbra is borsos árakat kell fizetni.






