Szerbiában tavaly 50 gyereket fogadtak örökbe
A Szerbiában örökbe fogadott gyerekek száma tavaly csak feleannyi volt, mint az utóbbi évek átlaga, vagyis 100 gyerek helyett csak körülbelül 50 talált új családot. Ennek oka egyrészt az örökbefogadó szülők kritériumainak a szűkülése, másrészt pedig a nehézségekkel küzdő gyerekek számának a növekedése. Hogy pontosan miről is van szó, ennek jártunk utána.
A tavalyi évben feleannyi gyereket fogadtak örökbe Szerbiában, mint korábban. Vagyis 2023 előtt évente mintegy 100 gyermeket fogadtak örökbe, tavaly ez a szám csak 53 volt. Noha a gyermekek és az örökbefogadás iránt érdeklődő párok száma napról napra változik, a szakemberek szerint viszont nem ebben keresendő a válasz. Sokkal többet nyom a latba, hogy egyre kevesebb gyereket nyilvánítanak általánosan örökbefogadhatónak. Az örökbefogadás ugyanis éppen ezzel, a dokumentumok beszerzésével, az alkalmasság felmérésével kezdődik mind az örökbefogadó családok, mind a gyerekek esetében.
Stevan Popović, szakértő, Családügyi és Demográfiai Minisztérium, Szerbia: „Ami a leendő örökbefogadó szülőt illeti, először írásbeli kérelmet kell átadni a szociális központnak, amely aztán végig vezeti a jelöltet a folyamaton. Tehát egy rész úgymond adminisztratív jellegű, vagy ahogy néhány nevezik bürokratikus, és a dokumentumok összegyűjtéséből áll. Ez azonban nemcsak puszta formalitás, hanem a lehetséges jelöltekről is sok mindent elárul. Elsősorban hogy egészségesek-e, munkaviszonyban vannak-e, voltak-e elítélve, van-e megfelelő anyagi hátterük. Egyik gyakori kérdés, amit feltesznek, hogy az anyagi háttér mekkora szerepet játszik az örökbefogadásnál. Az embereknek csak annyi anyagi eszközre van szükségük, hogy az új családtagot a megfelelő módon tudják fogadni, és gondoskodni tudjanak róla.”
A szakember elmondása szerint jelenleg 309 gyerek vár örökbefogadásra, míg 752 lehetséges örökbefogadó van a rendszerben. Első látásra ez azt jelentené, hogy minden gyereket azonnal örökbe lehetne fogadni, a helyzet azonban ennél sokkal összetettebb.
Stevan Popović, szakértő, Családügyi és Demográfiai Minisztérium, Szerbia: „Sok gyerek szociálisan hátrányos helyzetű családból jön. Ez azt jelenti, hogy már nagyon fiatalon megtapasztalták az elhanyagolást, a bántalmazást, és az érzelmi trauma más formáit, amelyek az általános alkalmasságuk megállapítása idején speciális nevelési igényű gyerekekké teszi őket. Valójában valamilyen rendellenességgel küzdő gyerekekről van szó, amelyeket a megfelelő környezetben néha sikerül megszüntetni, máskor viszont tartósak maradnak. Ez pedig aztán nagy kihívás elé állítja a lehetséges örökbefogadókat, és nem áll minden család készen arra, hogy ezekkel a kihívásokkal szembe nézzen. Ezért van olyan nagy különbség az örökbeadhatónak nyilvánított gyerekek száma és az örökbefogadni vágyók száma között, mert a jelöltek nem mindig akarnak bármilyen gyereket örökbe fogadni.”
Az illetékes minisztérium szakértője a vonatkozó törvényről szólva kiemelte, hogy az örökbefogadás szabályai az utóbbi időben nem változtak, azokat megfelelően rendezi a jogszabály.
„A családügyi törvény nagyon jól definiálja az örökbefogadás folyamatát mind az örökbefogadó, mind az örökbefogadható gyerek szempontjából. Tehát ebben a pillanatban nincs olyan terv, hogy ezen valamilyen nagy változtatásokat eszközöljenek. A családügyi törvényt állandóan felülvizsgálják, javítják, módosítják, de ebben a pillanatban, az örökbefogadásra vonatkozó rész tekintetében nem lesznek nagy változások, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi formájában a törvény elég jó” - mondta Stevan Popović.
Az örökbefogadni vágyó szülőket szakértői csapat méri fel. A szociális központ munkatársa mellett jogász és pszichológus is részt vesz a folyamatban. De vannak objektív tényezők is, amelyeket nem lehet megkerülni, ezeket pedig a gyerekek érdekében határozzák meg. Ilyen például a leendő szülők életkora, hiszen ha túl nagy lenne a korkülönbség, akkor a szülők egy idő után nem tudnának megfelelően gondoskodni a gyerekekről.
Stevan Popović, szakértő, Családügyi és Demográfiai Minisztérium, Szerbia: „A törvény úgy rendelkezik, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között a korkülönbség nem lehet, illetve nem kellene, hogy 45 évnél több legyen. Bizonyos helyzetekben a törvény lehetővé teszi, hogy ez a korkülönbség nagyobb legyen a családügyi miniszter engedélyétől függően.”
A szakember elmondása szerint örökbefogadás előtt minden leendő örökbefogadó szülőnek fel kell tennie magának a kérdést, miért is szeretne gyereket, mi motiválja az örökbefogadásra. Tényleg szeretne egy árva gyereket befogadni, nem tudott hagyományos úton szülővé válni, esetleg a társadalmi nyomásnak akar eleget tenni. Gond akkor van, ha nem belülről jön a késztetés, és nem őszinte a vágy, olyankor ugyanis gondok adódhatnak az örökbefogadó és a gyerek között. Igen ritkán az ilyen szembenézések után a leendő örökbefogadók el is állnak a szándékuktól – mutatott rá a szakember.
A nehézségekkel küzdő gyerekek, akiket Szerbiában senki nem akar örökbe fogadni, gyakran külföldre kerülnek, a nyugati országokban ugyanis kicsit más a hozzáállás az ilyen gondokkal küzdő gyerekek iránt, és a leendő szülők nyitottabbak az ilyen gyerekek elfogadására is. Hasonló a helyzet az idősebb gyerekekkel is, ugyanis Szerbiában a legtöbb örökbefogadó nemcsak, hogy minél egészségesebb, hanem minél fiatalabb gyereket is szeretne. Mindez pedig tovább nehezíti a folyamatot. És hogy milyen nehéz folyamatról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a családügyi minisztérium adatai szerint van olyan család, amely 2006 óta vár örökbe fogadható gyerekre.
