Pusztulnak a bükkök

A hosszú távú (43 évre visszanyúló) megfigyelések és vizsgálatok sora arra jutott, hogy a fák növekedése 28 százalékkal lelassult az utóbbi 20 évben, a hőmérsékleti okokra visszavezethető extra termésképzés miatt. A növények sokasága válaszol a stresszhelyzetre úgy, hogy minden erejét a szaporodásba fekteti, mintegy „érezve a vesztét” igyekszik az utódlásról gondoskodni. Nem ritka látvány, hogy a csonka vagy épp kiszáradóban lévő fán utolsó 1-2 évében milliónyi termés nő. 

Számos fa azonban stratégiaként alkalmazza azt, hogy néhány évente extra mennyiségű termést hoz. Az európai bükk esetében a termésképzés természetes változékonysága azzal jár, hogy az egyes években 34-szeres különbség is lehet abban, mennyit terem egy fa. Ma már jól ismert, hogy számos fa, köztük a bükk is igen nehezen viseli az aszályos időjárást. Dr. Andrew Hackett-Pain, a kutatás vezetője elmondta: „Az eredményeink szerint a felmelegedés, az aszályoktól függetlenül azt eredményezi, hogy csökken a fák növekedése, mivel azok az erőforrásaikat inkább a magtermelésre fordítják. Ennek következtében, amint a hosszú távú kutatásaink mutatták, magasabb hőmérsékleten a fák több termést hoztak, ám kevesebbet nőttek.” Az eredmény amiatt jelentős, mert így világossá vált, hogy még az aszályok által kevésbé sújtott helyszíneken is szenvednek a bükkösök a klímaváltozás hatásaitól. Míg az 1980-2005 közti időszakban évi 1,6 milliméteres volt a bükkök évgyűrűkön mért átlagos növekedése, addig 2005-2022 között fokozatosan 1,16 milliméterre csökkent. Ez a csökkenés pontosan akkor zajlott, amikor az extra termésérlelés is beindult e fákban. A növekedés-termésképzés közti kapcsolat nem titok, jól tudjuk, hogy a bő termésű években vékonyabb évgyűrűk képződnek. A bükkfákra alapesetben az a jellemző, hogy a terméseit hol rendkívül bőségesen, hogy igen szűkösen hozza. Ezzel azt tudja a fa elérni, hogy a bükkmakkot fogyasztó állatok nem szoknak rá az állandóan rendelkezésre álló élelemforrásra, mivel a erősen fluktuál. Ha viszont a felmelegedésre folyamatos termésképzéssel válaszol a fa, az megszakítja ezt a védelmi mechanizmust. Vagyis hiába teremnek a bükkfák sokat, az állatok fel fogják zabálni a többlet termést. Ez pedig azt jelenti, hogy a fák minden igyekezetük ellenére se tudnak több magoncot létrehozni, vagyis nincs értelme annak se, hogy a növekedés kárára teremnek. A szaporodásuk így károkat szenved, miközben maguk a fák egyre kevesebb szenet tudnak megkötni. Ezek aztán Európa ikonikus fafaján keresztül az erdőkre tovagyűrűző hatásukkal súlyos gondokat fognak okozni. Épp ezért már most érdemes elgondolkodni – és szerencsére számos erdészetben már kísérletek is folynak – azon, hogy milyen fafajokkal lehet majd felváltani a klímaváltozás miatt pusztuló megszokott hazai fákat.