Séta érettségi előtt Zombortól Udvarhelyig (meg vissza!) - könyvbemutató Hertelendyfalván
A szerző 2010 és 2014 között volt Magyarország belgrádi nagykövete. Az általa írt könyv egy közel 150 évvel ezelőtti utazási naplót, ezen kívül jegyzeteket és kommentárokat tartalmaz. Két zombori érettségi előtt álló diák ötven napos, másfél ezer kilométeres, nagyobbrészt gyalog megtett útjának részleteit tartalmazza, egy igazi turistaismertető. 1877 nyarán történt eseményeket dolgoz fel.
Kovács Tímea: „Olyan szép volt, csodálatos, minden percét élveztem, hogy mennyire részletesek voltak ezek a leírások, rajzok. Mindenhova bementek, mindent megnéztek. Őszinte tiszteletem.”
A résztvevők közül többen a volt nagykövettel való személyes találkozásnak is örültek.
Mlekov József: „Nagyon örülök, hogy találkozhattunk Oszkárral tizenegy év után, amíg ő volt a nagykövet itt Belgrádban, Szerbiában, nagyon jó barátok voltunk, és együtt asztaliteniszeztünk, hetente, naponta, versenyekre jártunk. Mikor jelentette, hogy könyvet írt és bemutatót fog szervezni, vagyis megkért, hogy szervezzük együtt Pancsován is a könyvbemutatót, nagyon örültem, és természetesen, hogy részt vettem az egészben.”
A könyvbemutató a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület és hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület közös szervezésében valósult meg.
Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke: „Két-három hónappal ezelőtt jelentkezett, hogy kiadott, írt egy könyvet, röviden megmondta, hogy miről szól, és elfogadnám-e, hogy ide jöjjön hozzánk Pancsovára, és hogy bemutassa. Mondom, nagyon szívesen. Sajnos, nekünk az épületünk javítás alatt van, de felkínálom a hertelendyfalvi Tamási Áron Magyar Művelődési Egyesületnek, hogy ott fogadják. El is fogadták.”
Nikowitz Oszkár belgiumi diplomáciai kiküldetésekor került kapcsolatba a naplót író Donoszlovits Vilmos unokájával, akitől a fénymásolt dokumentumot kapta. Tíz év kemény munkájára volt szükség a könyv megjelenéséig.
„Mikor elolvastam, akkor döbbentem rá, hogy ez egy olyan páratlan kortörténeti dokumentum, ami mindenki számára érdekes. Akkor határoztam el, hogy a magyar olvasónak ezzel meg kéne ismerkedni. Így indult ez a munka. Tulajdonképpen meg kellett győznöm az unokát, aki a kezembe adta, aki nyolcvanhat éves volt akkor, amikor a kezembe adta, meg kellett győznöm, hogy tehessek lépéseket annak érdekében, hogy ez a mai olvasók kezébe kerüljön.”
A jelenlevők nagy érdeklődését az is mutatta, hogy sokan megvásárolták a könyvet, amelyet dedikáltattak is a szerzővel.
