Életem legrosszabb kóstolója
Az esemény célja, hogy a résztvevők ne csak elméletben, hanem gyakorlati tapasztalatok révén is megismerkedjenek a borászat egyik legfontosabb és legnehezebb aspektusával, a borhibák felismerésével.
Szilágyi László, borász: „Nagyon fontos, hogy a borkóstolókon továbbfejlesszük, kifinomítsuk az érzékszerveinket, akár beszélhetünk az illatról, akár az ízérzékről, hogy minél előbb ezeket a borhibákat észlelhessük, akár borkóstolókon, akár úgy, mint zsűritagok egyes borkóstolókon, akár a saját borászatunkban, ha fellépnek ezek a gondok.”
A képzés különleges előadókkal rendezték meg, Domián Emese, a Magyar Bor Akadémia tagja és nemzetközi borakadémikus, valamint Ember Sándor borszakértő osztották meg tudományos ismereteiket és gyakorlati tapasztalataikat: „Az egyik tapasztalatom az, hogy gyakorlással nagyon sokat el lehet érni. Nyilván vannak úgynevezett szuperkóstolók, ez mindig van, minden fajta készségben az ember tud kevésbé jó vagy jobb lenni. De ezeket gyakorlással, odafigyelt gyakorlással, célzott gyakorlással ezeket abszolút lehet fejleszteni, és egyre jobb lehet benne az ember.”
A képzés nemcsak elméleti előadásokból állt, hanem a résztvevők aktívan részt vettek különböző borhibák felismerésében is. A borászat során előforduló problémák gyakorlati bemutatására a Vajdasági LABOR Borászati Laboratóriumában előállított minták is szolgáltak.
Méhes Béla, elnök, Vajdasági Magyar Borászok Egyesülete: „Kimondottan olyan borokat készítettünk, amelyeknek valamilyen problémájuk van, és úgymond fogyasztásra nem ajánlottak és nem alkalmasak. Nem arról van szó, hogy nem lehet meginni, de biztosan van neki valamilyen betegsége. Sőt, mivel a laboratórium nemrég került átadásra itt Zentán, ebből kifolyólag mi magunk is készítettünk.”
A szakértők szerint fontos, hogy a borászok könnyebben és hatékonyabban tudják kezelni a borok minőségét befolyásoló tényezőket, és azokat megfelelően felismerjék.
