Vágatlan május - pihentessük a fűnyírót!
A mozgalom 2019-ben az Egyesült Királyságban kezdett kibontakozni. Ha lazítunk egy kicsit a gyeplőn, és hanyagoljuk a precíz rendszabályozást a kertben, sok időt és energiát (plusz áramot, benzint) spórolhatunk meg, ez eddig evidens. Kertünket használjuk inkább pihenésre az év talán legszebb hónapjában! A benzingőz helyett szívjuk magunkba a friss levegőt! Ha pedig kiiktatjuk a berregő gépeket, fülünkbe kúszik a lágy tavaszi dallam, a csiripelő madarak, zümmögő rovarok, zizegő fűszálak szimfóniája. Napfürdőzzünk, töltődjünk, csukjuk be szemünket, vagy csak nézzünk ki a fejünkből!
A pihenéssel a kertnek sem ártunk, sőt – írja a greendex.hu.
A magasabbra hagyott aljnövényzet szívósabb, nem igényel öntözést, nem ég ki, és több szén-dioxidot nyel el. Plusz hűsíti a talajt és a környezetét. A Vágatlan május ugyanakkor a biológiai sokféleség támogatására irányuló gesztus, amely szemléletváltásra sarkall. A fűnyírásmentes május 2019-ben Angliából indult, hogy tudatosítsa az emberekben: a vadvirágokkal tarkított gyep nem a hanyagság jele, sokkal inkább a környezettudatos hozzáállásé. Ha szemet hunyunk a kertünkben „gyomként” nyíló mezei virágok felett, ezzel támogatjuk beporzóink munkáját, és sokat tehetünk a növények és a rovarok fajgazdagságának megőrzéséért. Ezek olyan aktuális témák, melyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni, és már csak azzal is eredményeket érhetünk el, ha mérsékeljük a beavatkozást saját kertünkben.
A precízen karbantartott pázsitszőnyegen bizonyára nem lehet sok vadvirágra számítani. Ha most a kerttulajdonosok egyszerre elhagynák a nyírást, valószínűleg nem bírnák ki, hogy május végére derékig érjen a fű. Ám számukra is megfontolandó javaslat, hogy ritkítsák a nyírások gyakoriságát. Még tovább megyek: a kert egy szegletét pihentessék! Legyen ez akár egy eldugottabb, használaton kívül eső kertrész, melyet átengednek a természetnek! A természetes aljnövényzet is lehet szép, ahogyan évszakonként váltják egymást szelíd virágzóink, és idővel olyan rég nem látott növények is felbukkanhatnak, melyek magjai éveken (évtizedeken) keresztül szunnyadtak a mélyben.
A természetes méhlegelők meghagyása nemcsak hasznos, de szükséges is olyan ház körüli kertekben, ahol gyümölcsfák és zöldségnövények várják, hogy kis beporzóink megtermékenyítsék őket. Bár egy sokszínű, folyton virágzó díszkerttel is javíthatjuk létfeltételeiket, a legegyszerűbb módja a biológiai sokféleség támogatásának az, ha bízunk a természet önszabályzó rendszerében.
Pázsit helyett gyep
Szokás szinonimaként használni a két fogalmat, élő környezetünk szempontjából azonban óriási a különbség a pázsit és a gyep között. Ha ezt olvasva szemünk előtt egy összefüggő, rövidre nyírt, pihe-puha zöld szőnyegtakaró sejlik fel, akkor most a pázsitra gondolunk. Kis területen, a pihenőkertben kizárólag erre voksolnak, mert dekoratív, jól megfér a kerti bútorokkal, a gyerekjátszóval. Cserébe viszont sok a gond vele: rendszeres karbantartást (nyáron hetente nyírást), öntözést, tápanyag-utánpótlást igényel. A pázsit valójában egy mesterségesen kialakított „díszmonokultúra”, melyet 2-3 fűféle alkot, és az élővilág szempontjából (leszámítva a használóját) szinte haszontalan.
A gyepet alkotó növényzet viszont már nem korlátozódik az egyszikű fűfélékre, itt megjelenhetnek olyan virágzó növények, melyeket beporzóink is szívesen látogatnak. A gyep bírja az igénybevételt, nem igényel sok gondoskodást, nem betegszik meg, és ami a legfontosabb: gazdag élővilága van. Akár a természetes gyeptakaró meghagyásával, akár emberi befolyással sokat tehetünk élő környezetünkért, ha pázsit helyett a gyepet választjuk.
