A kis herceg, diákszínészekkel
A közönség lendületes, érzelmekkel teli produkciót láthatott, sok munkával, odafigyeléssel és valódi csapatszellemmel a háttérben.
A darab koncepciója az volt, hogy ne csupán egy mesét lásson a közönség, hanem megérezzék a mélyebb rétegeket is, a szeretet, az elmúlás, a gyász és az újrakezdés témáit. A diákok személyes történeteket dolgoztak fel, amelyeket aztán érzékenyen építettek bele az előadás szövetébe. Az előadás mögött hónapokig tartó munka áll, és a diákok százfelé szakadó időbeosztása ellenére is egy igazán összetartó csapat jött létre. Gajić Emília, Újvidék: „A próbák elég hosszúak voltak, 6 órásak, sőt, néha még hosszabbak is, de azért elég sokáig eltartott, mire összeraktuk. Nekem nem volt túl sok szövegem, de a többieknek eléggé sok volt. Én elég könnyen megtanultam, otthon is gyakoroltam, itt, a színházban is, és nagyon tetszik a színdarab.”
Erős Hanna, Temerin: „Én szeretek színészkedni, és nagyon jól éltem meg magát az előadást. Amikor kisebb voltam, el kellett olvasnunk ezt a könyvet, de akkor még nem úgy éltem meg, mint mostani fejjel. Akkor csak annyit gondoltam, hogy rendben, egy kis herceg elmegy különböző bolygókra. De most, idősebb fejjel, már megláttam, hogy igazából egészen komoly témáról van szó.”
A próbafolyamat még szeptemberben indult, amikor a régi és új tagokból összeállt az idei társulat. A diákok nemcsak szerepet tanultak, hanem rajzoltak, fogalmaztak, beszélgettek, mindez segítette őket abban, hogy saját élményeiket is beépítsék az előadásba. Így lett A kis herceg egyszerre ismerős és egészen személyes. Figura Terézia, rendező, a Színes Szilánkok Diákszínpad vezetője: „Ez a barátságról szól. Az összetartozásról. Arról, hogy ott leszünk a másiknak. Szól a szerelemről, a szeretetről, a veszteségről és a halálról is. Mindezt bele kellett sűrítenünk ebbe az előadásba úgy, hogy érzékenyek legyünk a témához. Hogy ezek a gyerekek ezeket az érzéseket meg tudják mutatni, meg tudják élni a színpadon úgy, hogy a közönség számára is élethű legyen mindaz, amit megpróbálunk átadni.”
A gyerekek teljesítményét hosszan tartó vastaps jutalmazta. A telt ház előtt bemutatott előadás méltó eredménye volt annak a hónapokon átívelő közös munkának, amely a próbák során formálódott.






