Negyvenkettedik Aratóverseny Muzslyán

A csapatok bemutatták a hagyományos aratási reggelit, majd pedig Elias atya, muzslyai plébános megáldotta a búzaföldet és megszentelte a résztvevőket.

A rendezvényt Kerekes József, a VMSZ alelnöke nyitotta meg, aki elmondta: „Ma itt, Muzslyán 42. alkalommal szervezik meg az aratónapokat, és ez csak azt mutatja, hogy hogyan tudjuk még mindig átadni a hagyományainkat. És azt, hogy a régi időkben hogy takarítottuk be a kenyérbúzát, mert tudjuk, hogy mit is jelent a magból kenyeret termeszteni, és ez a gazdáknak is egyben az ünnepe, mert ilyenkor jön el az a nap, amikor betakarítják az egész évi munkát, és utána ebből jön az új kenyér.”

A rendezvénnyel hálát adnak a mindennapi kenyérért, a búzáért, a cél pedig az, hogy a fiatalokkal is megismertessék a hagyományos aratás menetét.

Palatinus Aranka néprajzkutató: „Az aratás nagyon nagy ünnep volt a parasztember számára azért, mert az egész évi gabonáról volt szó, a kenyérgabonáról, és hát nagyon függött az időjárástól, és szurkoltak, hogy jó idő legyen, hogy jó termés legyen, hogy az év minden napján a család asztalára jusson kenyér. És hát mi a mai napon is, mint annyi éven át, igyekszünk bemutatni a fiataloknak, hogy hogyan, valamikor kézi erővel milyen nehezen takarították be a gabonát.”

A székelykeveiek rendszeres részvevői a rendezvénynek. Dél-Bánátban is learatták már a búzát. Kézi kaszálás persze náluk sincsen, de igyekeznek megőrizni a hagyományt.

Gáspár Irén: „A termés? Hát úgy szolidan. Csakhogy nincsen megfizetve, dolgoznak, eső nem volt, hát amilyen termést kaptunk az idén. Hát minálunk, nem is tudom mondani: igaz, hogy kell föld, kell búza, kell a kenyér nekünk, de ezen ma nem is gondoskodnak nagyon. Pénz bejön, kiadták a földeket, nincs, ki megmunkáljuk, és így van.”

A muzslyai réten a hozamok a vártnál valamivel alacsonyabbak lettek, de tekintettel arra, hogy gyenge minőségű földeken gazdálkodnak, a termelők elégedettek.

Palatinus Ervin, Muzslya helyi közösség tanácselnöke: „Van nagyon jó, meg nagyon rossz is. A nagyon jó az, ami ideálisan sikerült, tehát amire nem hatott ki az a márciusi mínusz 8, mínusz 10 fok. Az, ami pedig nagyon rossz, arra pedig sajnos kihatott az a fagy, amire én nem emlékszek, miután megvagyok, pedig már elég sok ideje, vagy hosszú ideje benne vagyok a mezőgazdaságban, tehát az a fagy elvitte annak a parcellának a fele termését. No, átlagban megvan a többéves hozam.”

A bánáti gazdák tehát nagyjából elégedettek a hozamokkal. Viszont aggasztja őket az, hogy az aratás végére sem kristályosodott ki a kenyérgabona ára.