Az aratópár hozta az új lisztből sütött kenyeret – Dužijanca Szabadka szívében

A rendezvény a bunyevácok egyik legjelentősebb hagyománya, amelyben a vallási és kulturális elemek éppúgy szerepet kapnak, mint a közösség összetartozásának kifejezése.

A Dužijanca eredetileg az aratás végét ünneplő vallási és közösségi esemény, amely több mint egy évszázados múltra tekint vissza. A bunyevácok ilyenkor hálát adnak a termésért és bemutatják hagyományaikat.

Dunja Šimić: „A Dužijanca elsősorban azért fontos, hogy mi, bunyevácok, megmutassuk, hogy létezünk, hogy itt vagyunk, hogy őrizzük a hagyományunkat, és egyebek mellett, hogy megtanítsuk az új nemzedékeket arra, mit jelent azt mondani, Istennek hála a kenyérért, az adományozott termésért, és többek között, nekem is alkalom, hogy évente egyszer felöltsem a népviseletet.”

Az ünnepi szentmisére díszes fiákerekkel érkeztek az aratópárok. A hálaadó szentmisét Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök tartotta a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban, aki elmondta: „Mi, keresztények a remény zarándokai vagyunk ebben a világban, és remélem, hogy ezen az ünnepségen is erről fogunk tanúskodni, hogy a hálaadás, mint a Dužijanca is, az a hit egyik cselekménye. Ez nem csak egy szó, nem olyasmi, ami mulandó, hanem itt elsősorban azt nézzük, amik vagyunk. Mi, mint hívő emberek, Istennek a teremtményei vagyunk és hálásak vagyunk neki azért, mert életet adott nekünk. Ebből a hálából öröm is fakad ebben a világban, ami nem egyszerű, de a miénk, és ebben kell élnünk.”

A templomi szertartást követően látványos felvonulással érkeztek meg a résztvevők a város főterére. A nagy meleg ellenére sokan látogattak ki, hogy megtekintsék az ünnepi felvonulást. Szebbnél-szebb népviseletben, díszes kocsikon és lovas fogatokon vonultak a vendégek. Minden egyesületet és külföldről érkező vendéget külön üdvözöltek.

A fő aratópár átadta a segédpolgármesternek az új lisztből sütött, megszentelt kenyeret, majd ezt követően Srđan Samardžić köszönőbeszédében elmondta, azért gyűltünk össze, hogy hálát adjunk Istennek az idei termésért. „Pontosan ez a kenyér kötötte össze a közösséget, egyrészt mint valós szükséglet, másrészt mint az összetartozás szimbóluma. Szimbólumként a kenyér jelen van néprajzunkban is. Megemlítik koccintásokban, üdvözlésekben, közmondásokban. Maga az Úr is arra tanított minket az imában, hogy tőle kérjük a mindennapi kenyerünket, mint az egyetlen valóban szükséges anyagi dolgot. Mert minden nélkül lehet élni, kenyér nélkül nem.”

A Dužijanca nem csupán a mezőgazdasági munka végét jelzi, hanem a bunyevác identitás egyik legfontosabb szimbóluma is.

Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere: „A Dužijanca évről évre egy gyönyörű élmény, nagyon gazdag hagyatéka van a szabadkai bunyevácoknak, nem csak a népviseletben, szokásokban, hiszen mindenféle eleme van az ő kulturális hagyatékuknak. Én kislánykoromban is irigykedve néztem a gyönyörű népviseleteket, és ma is ugyanolyan élmény volt. Nagyon fontos ez a városnak, a szabadkai magyarság a jövő héten fogja Szent Istvánt ünnepelni, így az aratásért is hálát adunk, a szabadkai bunyevácokkal meg ma ünnepeltünk.”

A vasárnapi központi ünnepséget bunyevác kólóval zárták a város főterén.