Két emléktáblát lepleztek le a hertelendyfalvi református templomban kirváj napján
A hertelendyfalvi református templom ünnepét, a Kirvájt minden évben megünneplik a településen.
Halász Béla, református lelkipásztor, Hertelendyfalva: „Ma szeptember 28-a van, vasárnap és 1902-ben szeptember 28-a volt, vasárnap. Ugyanis, akkor volt a nagy ünnep itt, Hertelendyfalván. Mind a két templom lett egyszerre felszentelve és ez egy különleges esemény volt a kis közösségnek, a magyaroknak, de a szlovákoknak és a németeknek is, és bizonyára az egész település ünnepelt.”
Az úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteleten vendéglelkészként jelen volt Gyenge Károly, a hidasi református testvérgyülekezet lelkipásztora is, aki tizenkét fős csoporttal érkezett az ünnepségre. Elmondta: „Amit a jövőre tudok mondani - próféta talán nem vagyok, de amit úgy látok - az az, hogy Hidasról például most fiatalok is jelentkeztek és fiatalok is akartak jönni, akik a nagyszülőktől hallották, hogy itt, Hertelendyfalván vannak rokonaik és nem ismerik őket. Azért jöttek el, hogy itt meglátogassák a rokonokat.”
Az ünnepi istentiszteleten Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette az igét. „Nagyon fontos üzenet! Nekik van fontos üzenetük ezzel az ünnepséggel a nagyvilág fele, a magyarság fele, hogy összeülnek és hálát adnak Istennek, hogy még mindig megvannak és itt pont azon a napon, amikor a templomuk fel lett szentelve, újra meg újra minden évben megemlékeznek erről, és hát ez egy bátorítás lett volna, hogy ebben az üzenethordozásban maradjanak meg továbbra is és váljanak - ahogy az igében is mondtam - sóvá, hogy fűszerezzék meg a közösségüket. Jeremiás próféta azt mondja, hogy ott, ahol vagyunk, legyünk áldássá a közösségnek, az országnak, a városnak, és ebben szerettük volna erősíteni hittestvéreinket.”
Az istentisztelet végén két emléktáblát lepleztek le a református templom falán, amelyek a Vas-Zala vármegyei Vitézi Rend ajándékaként kerültek ide. Az első tábla ifj. Thomka Károly lelkésznek állít emléket, akit 1944-ben elhurcoltak és ismeretlen helyen kivégeztek, valamint a vele együtt mártírhalált halt hertelendyfalvi magyaroknak. A másik tábla az I. világháborúban 1914 és 1918 között áldozatul esett hertelendyfalvi hősök névsorát tartalmazza és nekik állít emléket.
Vitéz lovag Kovács Jenő, törzskapitány, Vitéz Rend, Vas-Zala vármegye, Magyarország: „Ahogy három éve mi ezt elhatároztuk, kicsit döcögősen, de ma megvalósult. Molnár Tibort, a zentai levéltár igazgatóját kértem fel a hitelességre, pontosságra, aki az I. világháborús magyar katona elesetteknek a legnagyobb ismerője ma itt, Délvidéken, ezért merem mondani, hogy a tábla hiteles és mindenki rajta van, és én abban bízom, hogy az itt lakók, az itt élők otthon, a nagypapával, a dédpapával, a nagybácsival elbeszélgetve megnézik, hogy vajon az ő családjukból hányan, hol és mikor estek el.”
A belgrádi magyar nagykövetség képviseletében Somogyi Ádám katonai attaséhelyettes koszorúzta meg az emléktáblákat. Az ünnepség közös ebéddel ért véget.






