Közel ötvenezer fajt sorolt a kihalás által fenyegetett kategóriába a Természetvédelmi Világszövetség
Mostanra a drasztikus populációcsökkenés a madárfajok akár 61 százalékát is érintheti, ez 2016-ban még csak a fajok 44 százalékát sújtotta. A Természetvédelmi Világszövetség Abu-Dzabiba rendezett világkongresszusa kihaltnak nyilvánította többek között a vékonycsőrű pólingot is.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területéről 2001-ben még jelentett, de hivatalosan utoljára 1995-ben Marokkóban észlelt vékonycsőrű póling egykor Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia egész területén gyakori volt. A vékonycsőrű póling kihalásának pontos oka még nem tisztázott, a kutatók a túlvadászatot és az élőhelyek elvesztését tartják a egyértelmű kiváltó oknak.
Kihaltnak nyilvánították még a karácsonyszigeti cickányt, a Conus lugubris nevű kúpcsigafajt, az erszényesek közül a marl néven ismert délnyugati sávos bandikut, a délkeleti sávos bandikut, továbbá a nullarbori sávos bandikut, a növények közül pedig az ébenfák nemzetségéhez tartozó Diospyros angulata és a Hawaiin honos virágos Delissea sinuata jutott erre a sorsra.
A három Ausztráliában honos erszényes faj kipusztulása viszont egyértelműen a behurcolt ragadozók, például a rókák, valamint a föld- és tájhasználattal elpusztított élőhelyek miatt következett be. A listafrissítés jó híre, hogy nőtt a közönséges levesteknős világállománya, a faj így a nem fenyegetett kategóriába soroltatott, mivel a globális populáció létszáma az 1970-es évek óta nagyjából 28 százalékkal emelkedett természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően. A tágabb kép azonban továbbra is mélyen aggasztó. A hólyagos fóka besorolása a sebezhetőről a veszélyeztetettre, míg a szakállas fóka és a grönlandi fóka a legkevésbé veszélyeztetettről a veszélyeztetettre változott.
