Koszorúzás a kopjafánál - '56-ra emlékeztek Hertelendyfalván
Hertelendyfalván, a Tamási Áron Székely Magyar Művelődési Egyesület adott otthont az 1956-os forradalom és szabadságharcra való megemlékezésnek. Fiatalabbak és idősebbek közösen idézték fel a 69 évvel ezelőtti eseményeket.
Balassa Julianna nyugalmazott tanár, fiatalon, gimnazistaként élte meg a forradalmat. Elmondta, hogy akkor az osztályuk sajnos kettészakadt, vélemények pro és kontra, attól függően ki milyen információkkal rendelkezett. Julianna régebben a Magyar Percek nevű tévéműsor szerkesztője volt. Már 25 évvel ezelőtt is nagyon a szívén viselte, hogy átadja az ’56-os események ismeretét.
Balassa Julianna, Pancsova: „Amíg még a művelődési egyesületeknek nem volt módjában ünnepséget rendezni, mi a Magyar Percek, a Pancsovai TV magyar adása keretében, a kezdetektől megemlékeztünk ’56-ról, egy kis irodalmi háttérrel, képanyaggal, ezzel-azzal, betétekkel, idézetekkel, úgyhogy már akkor a mi közönségünk tudomást szerezhetett az eseményekről, azok is elsősorban, akiknek azelőtt nem volt módjában.”
Magyarországi vendégek is voltak a megemlékezésen. Moró Tamás az anyaországban él, de édesanyja hertelendyfalvi származású. Meglepődve nézte végig a műsort, mert szerinte itt más a hozzáállás, más a szemlélet.
Moró Tamás Ákos, Dunaföldvár, Magyarország: „Kellemes, de nagyon változatos volt ahhoz képest, amit az otthoni magyar megemlékezésekről tapasztaltam. Ez sokkal személyesebb volt, és azt mutatta be inkább, hogy azok, akik messze voltak a tűztől, hogy érezték magukat, és hogyan emlékeznek a dolgokra.”
A program rendezését és összeállítását Soós Bálint, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa vállalta. Vezérelvnek tartotta, hogy identitásunk egyik fontos mérföldkövét megünnepeljük, mert ahogy mondta, az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarok számára egy megkerülhetetlen esemény.
Soós Bálint, ösztöndíjas, Petőfi Sándor Program: „Igyekeztünk a programot úgy összeállítani, hogy az minél sokszínűbb legyen, minél több embert be tudjunk ebbe vonni, hogy ők is részt vegyenek ilyen módon az eseményben. Nagyon közvetlen volt mindenki és kedves. Nagyon sokan vállalták a fellépést, hogy legyenek szavalások, legyenek énekek, legyen zenei betét. Az volt a cél a program összeállításával, hogy minél emlékezetesebbé tegyük ezt a mai alkalmat, hogy egy kicsit különbözzön az előző, hasonló eseményektől.”
A megemlékezés az udvarban álló kopjafa megkoszorúzásával és a Székely himnusz eléneklésével ért véget.
