Közösen ünnepelték a népi muzsika sokszínűségét Adorjánon
A helyi Művelődési Otthon szolgált helyszínéül az eseménynek, ahol a térség együttesei léptek színpadra. A rendezvény célja, hogy népszerűsítse a hangszert, és továbbörökítse a citerazene hagyományait.
A környező településekről is több csoport érkezett, hogy bemutassák dalcsokraikat, és közösen ünnepeljék a népi muzsika sokszínűségét.
Az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület bácskai betyárdalokkal készült.
Bálint Klára, az egyesület vezetője: „Igazából a községünk területén megtartott találkozókon szinte kivétel nélkül ott vagyunk, kisebb-nagyobb létszámban, mert, valaki hiányzik, de akkor is mindig van, aki el tud menni. Ezzel tiszteljük meg egymást, mert így várjuk mi is a többieket. Van olyan hónap, amikor minden hétvégére jut egy vagy esetleg kettő is.”
A fellépők között Adorján testvértelepülése, a magyarországi Balotaszállás együttese is szerepelt. A citerazenekar már 56 éve tevékenykedik. Fontosnak tartják, hogy a fiatalok is bekapcsolódjanak a zenekar életébe.
Oláh György, vezető, Balotaszállási Citerazenekar, Magyarország: „Jelenleg tizenegy tagja van a zenekarnak, ebből nyolc felnőtt, három fiatalkorú. A balotaszállási általános iskola tanulói ez a három leányzó. A többiek pedig a környező településekről, Balotaszállásról elsősorban, onnan járnak be citerázni hozzánk.”
A rendezvényt ezúttal is a Szőke Tisza Művelődési Egyesület szervezte meg, amely hosszú évek óta dolgozik azon, hogy a citerazene élő része maradjon a falu kulturális életének.
Baráth Katalin, az egyesület elnöke: „10 évvel ezelőtt, 11-el alakult itt, a körünkben is egy citerazenekar, és akkor jött az ötlet, hogy lehetne csinálni egy ilyen találkozót, és a környékbeli citerásokat összehívni. Akkor még nem volt annyi együttes, de most már van Magyarkanizsán is kettő, magyarországi testvértelepülésünkről is jött egy citerazenekar, most már vannak többen. Énekcsoportok is fellépnek.”
A találkozó fő üzenete az volt, hogy a citerazene nem csupán múltidézés, a közösségek összefogása révén ma is élő, fejlődő hagyomány, amelyet érdemes továbbadni a fiatal generációknak.
