Dér Heni exkluzív - karrierjének új irányáról, az anyaságról és Rúzsa Magdiról is mesélt a 91,5-ön
- Először is engedd meg, hogy gratuláljak, nagyon komoly hetek állnak mögötted, zseniális előadókkal versenyeztél, de abban biztos vagyok a látottak és a hallottak alapján, hogy a legjobbhoz került a díj. Hogy érzed most magad? Gondolom, mindenki szeretne belőled egy darabkát. Mi van most benned?
- Hú, hát még mindig nagyon felfokozott hangulatban vagyok, még azért kell idő, hogy lecsengjen bennem, de nagyon-nagyon boldog vagyok. Igyekeztem most a műsor után is nagyon szépen betáblázni magam, hát ez jól sikerült, aludni is nagyon keveset tudok. Látszólag most pihenek, de ez nagyon nem így van. Úgyhogy zajlik az élet tovább. Az volt a tervem, hogy semmiképp se maradjon bennem egy üres érzés a műsor utáni állapotban, hanem így szép lassú lecsengése legyen ennek a három hónapnak, mert azért ez nagyon-nagyon feszített volt, és nyilván ilyenkor, amikor vége van egy versenynek vagy megmérettetésnek, akkor az ember keresi újra a helyét a saját életében. Nincsenek azok a megszokott kamerapróbák, elfoglaltságok, hanem egy teljesen más típusú életet kell továbbvinni. De jól vagyok, és nem unatkozom, ez a lényeg. Mert hogy sokan azt kérdezik, hogy most végre megmutattam sokszínűségemet az egész országnak is, bizalmat szavazott nekem a közönség, akkor majd most hogyan tovább. Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nagyon örülök, hogy nekem a sors megadta ezt a lehetőséget, hogy volt ez a verseny és megmutathattam önmagamat, mert így akkor megkaptam az útirányt a jövőre nézve. Már aktívan dolgozom Szabó Zével, a műsornak a zenei producerével, akivel hasonló katartikus, vagy mélyebb tartalmú, de erős kisugárzású dalokon dolgozunk.
- Ez ugyanaz az út, csak egy újabb fejezet kezdődik most talán.
- Ez így van. Amikor kiújult a Covid, és én pont akkoriban szültem a gyerkőceimet, és alapítottam a kis saját családomat, akkor egy ihletési válságba kerültem, mert szülés után, amikor szerettem volna visszatérni, akkor gondolkodnom kellett, hogy milyen irányba finomítsak, és hogyan tudjam azt folytatni, vagy megmutatni a közönségnek, hogy más színeim is vannak. A rap világa a gyerekek után már kevésbé mozgatott, vagy nem mozgatott meg olyan erősen, viszont azt éreztem, hogy az ilyen nagyobb, éneklős volumenű dalokra tőlem így kevésbé vevő a közönség, mert nem nagyon volt ennek kifutása, vagy bizonyítványa, vagy nem tudom, lehetőség, hogy megmutassam, hogy amúgy ilyet is tudok. Tehát mindig azért lázadtam a huszonéves időszakomban, mert egy csomószor említettem ismerőseimnek, hogy ha rappelek, azt megnézik 30 millióan, de hogyha írok egy szívhez szóló dalt, mondjuk a gyerekem születése után, és úgy érzem, hogy a lelkemet pakolom a hallgatóság elé, akkor arra nem nagyon jön érdeklődés. Szerintem egyáltalán el sem jutott az emberekig, hogy nekem vannak mélyebb érzéseim is, vagy akár kvalitásban többre vagyok képes, egészen eddig a pontig. És hát nem csak a lehetőségnek köszönöm, hanem nyilván ezáltal egyfajta ilyen lázadás is kialakult akkor bennem, hogy nem is fogom és nem is szeretném akkor megmutatni, de most ez a három hónap így nagyon-nagyon szépen megmutatta ezt az irányt nekem, és ezért is hálás vagyok, úgyhogy most már nincs bennem kérdés, hogy merre induljak el, hanem gyönyörűen megkaptam a választ.
- Nagyon érdekes az, amit mondasz egyébként, talán úgy is lehet fogalmazni, hogy most azért felkerültél arra a polcra, ahol lenned kell. Tehát, hogy az emberek pontosan tudják, hogy mi az, ami benned van. Mi már nagyon jól tudtuk, de így akkor meg tudtad mutatni a széles közönség előtt. Egyébként az is nagyon érdekes, amire rátértél, hogy mi az, ami trendi, mi az, amit elvárnak az emberek, mi az, amit hallgatnak, hogy mennyiben változott a zeneipar, hogy mennyit számítana a felkapottság. Te most jelen pillanatban hogyan látod, mi a következő mozzanat, illetve mi lehet a talpon maradásnak a titka, hogy a jövőben sikeres tudj maradni?
- A magam példáját nézve, én a 20-as éveimben nagyon erősen elkezdtem követni a trendeket. És én azt a trendhullámot lovagoltam meg, hogy van egy olyan ambícióm, amiben ki tudtam bontakozni rapperként is. És én azt a pici kis piaci rést próbáltam meglovagolni, és az nagyon be is jött nekem akkor abban az időszakban, csak arra nem gondoltam, vagy még azt nem láttam teljes egészében, hogy nyilván, amikor már az ember így beérik, vagy változnak nyilván a gondolataim is, az életcélom, az életszakaszom teljesen átváltozott azzal, hogy édesanyává váltam, hogy már nem keresem a páromat, hanem megtaláltam a férjemet, hogy nyugodtabb vagyok sokkal, hogy már nem kell bizonyítanom, vagy mindenáron széllel szemben mennem, így azt az irányt nem láttam még. Egy nagyon jó példa a Rúzsa Magdi, aki szintén földünk szülöttje, vajdasági lányként, ő elsőként ösztönösen már nagyon jól bepozícionálta magát, és neki például az elején volt nehezebb az út, míg ki nem taposta azt, hogy ő bizony csak ezt a vonalat viszi, és csak nagy koncerteken vesz majd részt, és nagyon-nagyon szép íve van annak, amit ő véghezvitt. Én ezt mindig példaként fel szoktam hozni, hogy zseniálisan véghezvitte. Hát az én stílusom az eggyel rétegebb, vagy hárommal, néggyel, tehát sokkal inkább rétegzenét vittem, és ilyenkor tapasztaltam meg, hogy ja igen, itt vannak az én stílusomnak a nehézségei, amivel találkoztam. És ezzel nincs is semmi baj, mert végeredményben örülök neki, hogy mindenki megtalálja a saját stílusát, miután én azért ezt is nagyon szerettem, tehát minden, amit eddig csináltam, az hazugság, ha valaki azt mondja, hogy nem én voltam, az is én voltam természetesen és szerettem is, csak onnan nagyon nehéz, vagy sokkal nehezebb a mainstreambe átmenni.
- Egyértelműen látszott rajtad az eufória, amikor végül kimondták a nevedet, és hát le se tudnád tagadni, hogy ez mennyire fontos volt számodra. Számítottál rá egyébként?
- Arra számítottam természetesen, és nagyon bíztam benne, hogy Bencével az utolsó kettőig el fogunk jutni, és vele fogok tudni majd ott állni. De miután az egész verseny alatt mi nem látjuk a szavazás állását, csak egy sejtésünk van, nyilván bíztunk magunkban. Én azt láttam, hogy Bencét is nagyon-nagyon sokan szeretik, sőt, volt egy ilyen érzés bennem, hogy nagyon szoros lehet ez a döntő, nagyon-nagyon szoros, viszont miután a műsor egyéb adásaiban is folyamatosan azt láttam, hogy a legnagyobb énekléseimnél is Bence egy hajszállal, de mindig adásgyőztesként tudott végezni előttem, ezért volt egy olyan érzésem, hogy ez a díj is őt fogja majd megilletni, és én nagyon büszke leszek majd rá. Tényleg jól éreztük magunkat, és nagyon nyugodtak voltunk már a legvégén, és nagyon váratlanul ért, nem számítottam rá, hogy az én nevem lesz a végső győztes neve. Úgyhogy ebből is látom, hogy nagyon megéri a folyamatos, kitartó, becsületes munka, szép lassan a közepén már éreztem, hogy akár meg lehet mondjuk egy-egy győzelem is, és a legvégén pedig hát látjuk, hogy sikerült szerintem a produkciómmal eljutni teljesen a közönségig.
- Heni, mit üzennél azoknak, akik végig neked szorítottak itt a szülőföldeden? Támogattak és büszkén osztogatják, hirdetik, hogy te lettél a győztese ennek a rangos megmérettetésnek.
- Jaj, néha egy-egy vajdasági poszt is betalál, és nagyon-nagyon jó szívvel nézem, és nagyon örülök, nagyon boldog vagyok. A döntő előtt egy héttel, amikor megtudtam, hogy egész héten lehet rám szavazni, én akkor szembesültem vele, hogy határon túlról nem lehet emelt díjas hívással szavazni rá, úgyhogy az is egy visszavető energiát próbált rám nyomni, hogy nem hiszem el, hogy meg fog ismétlődni a 22 évvel ezelőtti állapot, amikor szintén nem lehetett Vajdaságból szavazni rám, de elhessegettem, és bíztam abban, hogy viszont adásnapon applikációról tud szavazni a közönség, és hihetetlen, hogy mennyien szavaztak, és mennyire összeverbuválódott megint egy ilyen komoly vajdasági csoport, akik folyamatosan szurkoltak nekem és hittek bennem. Úgyhogy nagyon-nagyon szeretném nekik is megköszönni ezt a sok-sok támogatást. Hú, most megint elérzékenyülök.
Szeretnék azon emberek közé tartozni, akik azt az érzést erősítik, hogy igenis megéri a kitartó munka, mert nem minden esetben kell csalódnunk, lehet, hogy hosszú időt kell várni rá, nekem 22-t kellett, de megéri, még így is megéri. Végigdolgozni, végig méltón viselni minden vereséget, minden kudarcot, fel tudni belőle állni, és soha nem feladni, mert lehet gyümölcse. És talán nekem most kezdődik el az egész. Ez az egyik, amit nagyon-nagyon fontos üzenetnek tartok, a másik pedig a másik tévhit, és ez talán megint különösen jellemző, vagy szólhat Vajdaságnak, ahol egy inkább konzervatívabb szemléletet látok még mindig, mint mondjuk Magyarországon. Az pedig az, hogy akkor, amikor a nők általában férjhez mennek, vagy gyermeket szülnek, akkor sok esetben befejeződik a nőnek a karriere, az álma, megszűnik nőként létezni a házasságban, és nagyon sok esetben azt látom, hogy emberként is egyszerűen bedarálódik ebbe az állapotba, és egy ilyen általános rossz hiedelem alakul ki arról, aki édesanyává válik. És szeretném, hogyha ezeknek az embereknek újra hitet tudnék adni abban, hogy két csodálatos gyerkőcöm van, és bár már lélekben én is elkezdtem belülről így lemondani, vagy elfogadni a tényt, hogy akkor lehet, hogy le kell majd tennem a lantot, és ugye ez az egyik nagy szerelmem, a zene volt, ami éltetett eddig, és értelmet adott a céljaimnak, és van egy nagyon boldog családom, van egy csodálatos férjem, aki támogat, és mégis nő tudtam maradni, sőt, kiegyensúlyozottabb vagyok, mint valaha. Nem kell emberként eltüntetnünk magunkat, és még csak nem is kell többet megfeszülnünk a munkában, két gyerek ide vagy oda, mert a nőket, az anyákat edzi meg igazán az anyaság, és tudom, hogy ilyenkor ez közhelyként számít, de tényleg dupla olyan kitartóvá és dupla olyan erőssé válunk. Hihetetlen, mi minden van bennünk, nőkben.
- Igazán motiváló, komoly és mély gondolatokat fogalmaztál meg. Büszke lehetsz magadra, mi nagyon büszkék vagyunk rád.
