85 éves Sárika néni, a torontálvásárhelyi Pipacs Nőegylet legidősebb tagja

Egyebek mellett ezt tudtuk meg a torontálvásárhelyi Lőcsei Sára nénitől, akit 85. születésnapja alkalmából látogattunk meg otthonában a helyi Pipacs Nőegylet néhány tagjával együtt. 

Lőcsei Sára néni január 9-én lett 85 éves. Annak ellenére, hogy gyengén lát, vidáman fogadta stábunkat rendezett otthonában, ahol már 18 éve egyedül él, özvegyen. Lánya gondoskodik róla, de a Pipacs Nőegylet tagjai is családtagként tekintenek Sárika nénire. Születésnapja alkalmából virágcsokorral lepték meg az ünnepeltet.

Sárika néni örömmel mesélt az egyletben eltöltött éveiről. 

„ Nagyon szép volt, szeretem a kézimunkát, meg volt engedve, amilyet akartunk, olyat szabad volt csinálni. A mintát megcsinálta Irénke, jártunk a kézimunka-kiállításokra, örültünk a díjaknak. Nagyon jó kedvvel telt el. Aztán csináltunk csigát is, hogy legyen pénzünk a kirándulásokra, családiasan vagyunk mindenkivel. Már vannak férfi tagok is, aztán úgy vagyok, hogy a legöregebb vagyok, már majdnem mindenki úgy mondja, hogy: Sári mama. Ezt én kitüntetésnek érzem, hogy így szólítanak. 
- Sok kézimunka darabja díjazott lett. Melyikre a legbüszkébb? 
- Amikor a menyecskekötőt csináltam, arra kaptam a legnagyobb aranyat, de van diploma, első hely, mindenféle. Kezdetben dicséret volt, aztán mindig nagyobb volt a kitüntetés. 
- Sárika néninek az asztalán egy gyönyörű terítő van, amely a pipacsmintát tartalmazza, fehér hímzéssel. Nagyon sok darabot mutatott, ami csak fehér hímzéssel van kivarrva. Ez a kedvence?
- Először azzal kezdtük, a fehérrel. Akkor Irénke óvó néni jött, és ő elkezdte a pipacsot, hogy azt próbáljuk meg, hogy az a régi hagyomány. Itt, a faluban patikusok voltak, és ő onnan kapott egy abroszt, Irénke óvó néni, aztán ő azt kezdte el, hogy varrjuk újonnan. Na, akkor azt kezdtük, de először például varrtam ezt a takarót, ez a dédnagyanyámé volt, amikor a kisbabának vitték az ebédet, ebbe kötötték bele az ebédet. Ez olyan régi minta. 
- A díjak, azok magának mit jelentenek?
- Örömet, dicsőséget. Mit mondjak? Ez a legszebb, amikor valamivel megdicsérnek.”

Sárika néni hosszú élete során a hímzésen kívül sok éven át ruhavarrással is foglalkozott.

„ Anyukám varrt, és akkor én is próbálkoztam varrással, ruhavarrással főleg. Amikor a varrónő hazahozta anyukámnak a kötőt, azt mondta: ám de hosszú lett a megkötője. Bementem, rögtön levágtam a babának egy szoknyát belőle. Aztán, amikor tizenöt éves lettem, nem mentem tovább iskolába, hanem elmentem varrni tanulni. Másfél évig tanultam, fél évet férfiszabónál, egy évet női szabónál. Na akkor nagyon sokáig, hát, majdnem amíg láttam, mindig varrtam.
- Mindennapos ruhákat varrt, csak így, akik megrendeltek, vagy volt valami különlegesség?
- Voltak a menyasszonyi ruhák. Volt olyan varrónő, aki nem bírta a fehéret, meg már idősebbek voltak, akkor varrtam nagyon sok menyasszonyi ruhát. 
- Emlékszik-e, mikor készítette az utolsó menyasszonyruhát?
- Hát, még tavaly is.” 

Lőcsei Sárika nénin kívül a Pipacs Nőegyletnek vannak még nyolcvan év körüli tagjai, akik hozzá hasonlóan második családjuknak tekintik a nőegyletet.