A kerámiakészítés története - Különleges kiállítás Belgrádban

Az új kiállítás a kerámia gazdag és sokszínű világába kalauzolja a látogatókat, bemutatva e különleges anyag történetét és mindennapi használatát a hagyományos készítési technikáktól egészen a kortárs alkalmazásokig.

A Belgrádi Néprajzi Múzeum kiállítása a kerámiakészítés és -használat történetét mutatja be a 19. század elejétől napjainkig. A tárlat végigvezeti a látogatókat azon a folyamaton, amelynek során az agyag természetes alapanyagból használati és művészeti tárgyakká válik. A közel 4 500 darabot számláló gyűjteményből kiválasztott műtárgyak átfogó képet adnak a kerámia mindennapi és kulturális jelentőségéről. A belgrádi Néprajzi Múzeum csaknem négy évtized után tárja ismét közönség elé a kerámiagyűjteményének legreprezentatívabb darabjait, összesen 211 tárgyat.

„A kiállításon látható tárgyak többsége a 19. század végéről és a 20. század első feléből származik. Természetesen találhatók közöttük újabb, sőt egészen modern darabok is, amelyek a jövőről való gondolkodás irányába mutatnak. A bemutatott tárgyak zöme azonban a 19–20. századhoz kötődik, és elsősorban a Balkán térségének falusi lakosságához kapcsolódik”

- mesélte Jelena Tucaković, a tárlat kurátora, aki végigvezetett bennünket a kiállításon, amelynek első része a kerámia készítésének folyamatát mutatja be a természetes alapanyagoktól a kézműves gyakorlatokig.

A kiállított tárgyak között például hagyományos, agyagból készült, lapos kerámiaedény is szerepel, amelyet elsősorban kenyér, lepény vagy hús sütésére használtak, gyakran közvetlenül a parázs felett.

A történelmi út mentén a kiállítás azon részéhez érkezünk, amely a kerámia mindennapi életben betöltött sokrétű szerepét mutatja be. A látogatók nyílt tűzön vagy tűzhelyen használt eszközöket, főzéshez és forraláshoz készült edényeket, illetve az ételek elkészítéséhez és tárolásához használt tárgyakat tekinthetnek meg. Számos darab szolgált például káposzta savanyítására vagy bor készítésére.

„Ebben például szőlőt tároltak, amelyet bor készítéséhez használtak. A kisebb, szintén gyantával bevont edényeket például gabona tárolására használták a következő vetésre. A díszesebb edényeket kisebb mennyiségű élelmiszer, például méz, kefir, zsír vagy egyéb alapanyagok tárolására lehetett használni, attól függően, ki mit tartott otthon.”

A kiállítás külön figyelmet fordít a víz és más folyadékok tárolására szolgáló edényekre, bemutatva azok változatos típusait, formáit és díszítési megoldásait.

„Ezek itt kancsók, amelyek kizárólag víz tárolására szolgáltak, gyakorlatilag teljesen erre a célra készültek. A vizet otthon tartották bennük, vagy hozták a kútból, forrásból, csapról. Jellegzetességük, hogy nagy tárolójuk van, keskeny a nyakuk, és a füleken keresztül egy cső van beépítve, ami lehetővé teszi, hogy a víz öntésekor ne keletkezzen légnyomás, így a víz könnyen ki- és beáramlik. Valódi finom mérnöki megoldás.”

A kiállításon bemutatott kerámiából készült ivóedények az idők során jól meghatározott funkciót töltöttek be, és saját történettel rendelkeztek.

„Eljutunk két típusú ivóedényhez, ezek az ibrik (übrük) és a kondir (kondér). A törökök balkáni megjelenésével érkeztek a térségbe, eredetileg fémből készültek. Mivel azonban a fém változat drága volt, a mesterek idővel kitalálták, hogy kerámiából is elkészítik őket, így szélesebb kör számára váltak elérhetővé. Mindkettő azonos mérnöki elvet követ, szűk nyak, fül és folyadék tárolására szolgáló tárolórész. Használták víz tárolására, szirup, kávé és tea készítésére, valamint pálinka vagy bor felszolgálására és főzésére. Ami a kondirt illeti, szintén hasonló funkcióval bírtak, de gyakran díszesebbek voltak, mivel az asztalon álltak, így használaton kívül is dekorációként szolgáltak. Formájuk és díszítésük valóban nagyon szép.”

A tárlat egyéb érdekességet is kínál, így például különféle kerámiából készült játékok is megtekinthetők. A mesterséges intelligencia révén életre kelnek a fazekasokról és a kerámiával kapcsolatos tárgyakról készült régi fényképek. A kiállítás a látássérültek számára is hozzáférhető tartalmakat kínál. Külön hangsúlyt kap a kerámia tudományos jelentősége is. A tárlat 2026 szeptemberéig látogatható a Belgrádi Néprajzi Múzeumban.