Századszor is Neoplanta az Újvidéki Színházban

Az évforduló alkalmából századszor állt színpadra az előadás színészgárdája, sőt a produkció előtt a színház stúdiótermében beszélgetést szerveztek Végel Lászlóval.

A Neoplanta (a regény és az előadás is) Újvidékről szól, erről a soknemzetiségű közegről, amelyet nem kímélt a történelem, és ahol a hatalomváltásokat nagyon is megérezték az ott élők.

Mária Teréziától kezdve a Duna jegéig, majd a rendszerváltásig minden benne van ebben a történetben. Az előadásban mindezek a politikai fordulatok még erősebben érezhetők, a rendező szinte dokumentarista módon gondolta tovább az egyébként is sűrű regényt.

A regény a többnemzetiségű Újvidék identitását és traumáit vizsgálja sokszereplős, történelmi városregény formájában. A mű egyaránt foglalkozik a kollektív múlt feldolgozásával, a multikulturalizmus lehetőségeivel és korlátaival, valamint az egyéni életutak és közösségi történelem találkozásával.

Végel László, író: „Amikor regényt írok, akkor megfeledkezek a történelemről. Valójában amikor a hősök elkezdenek hinni, akkor ők elkezdik a saját történetüket gondolni. Egy-egy regényben több történet van. Mondjuk a Balkáni szépségben van három-négy: több nemzedék, többféle álláspont. A Neoplantában is legalább kettő. Szóval mind a kettő mondja a saját történetét, az olvasó vonja le a saját történetét. Tegye hozzá. Én annak örülnék legjobban.”

Az előadás a szomszédos országok színházaiban, illetve a környék összes fesztiválján vendégszerepelt, a legtöbb helyről díjjal tért haza

Nem sok előadás éri meg, hogy százszor is eljátsszák, Urbán András rendezéseinél viszont ez nem számít ritkaságnak, korábban az Urbi et Orbi és a Béres Márta One Girl Show is megérte a századik játszást. Ezek a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásai voltak.

Az Újvidéki Színház előadásai közül a százas "játszásfordulót" korábban csak a Játék a kastélyban érte meg, Molnár Ferenc vígjátékát 1977-től kezdve majdnem két évtizedig játszották.

A Neoplanta című előadás ősbemutatója 2014. február 16-án volt, majd évekig repertoáron maradt. Az Újvidéki Színházban csütörtökön 100-dik alkalommal vitték színpadra. A darabot Urbán András rendezte.

Urbán András, rendező: „Mi Újvidékről akartunk egy előadást csinálni Gyarmati Katával, és akkor felmerült, mert én párhuzamosan már Végel Lászlóval beszélgettem, tárgyaltam épp a Neoplanta kapcsán. És akkor beugrott, hogy van egy regény Újvidékről, ahol el vannak mondva. Ez más volt, mint mi elejében gondoltunk, de ahol el van mondva egy olyan történet, amit szerintem mindannyian mi mint vajdasági magyarok valahol hordozunk magunkban, tudjuk. Ezek azok a dolgok, amiről beszélünk, de nem beszélünk, szabad, de nem szabad beszélni. Gondolunk, vagy érzünk valamit, aztán a valóságban, vagy kilépve az utcára azért ez felülíródik. És ez egy nagyon alkalmas és egy jó szöveg volt, hogy ez a fajta szembesülés, ez a fajta tisztánlátás megtörténjen.”

Az előadás egyik legfontosabb gondolata, hogy a város és rajta keresztül az ember identitása soha nem egységes vagy lezárt, hanem folyamatosan alakul. A darab rávilágít arra, hogy a történelem eseményei – háborúk, politikai fordulatok, tragédiák – mély nyomot hagynak a közösség lelkében, és ezek feldolgozása nélkül nehéz valódi párbeszédet teremteni.

A Neoplanta azonban nem vonul nyugdíjba még, márciusban ismét szerepel a teátrum repertoárján.