Komoly problémát okoz az import a szerbiai tejtermelésben

A tejüzemek a jelentős behozatal miatt csökkentették a hazai felvásárlási mennyiséget. A termelők munkája ezért hosszú ideje nem kifizetődő. Sokan már az állomány felszámolásán gondolkoznak.

Ahhoz, hogy a tej a gazdaságból az asztalunkra kerüljön, sok dolog szükséges. A megfelelő takarmány, az állatorvosi ellátások, a hűtő- és fejőberendezések, az áram és a munkaerő is jelentős költség a termelőknek. A gazdák munkáját nem csak az alacsony felvásárlási árak, de a bizonytalan átvétel és a nagy mennyiségű import is akadályozza. Azt követelik az államtól, hogy vezessenek be védővámokat, hogy csökkenjek a tej és tejtermékek importja és védelmet kapjon a hazai tejtermelés.

A hazai gazdák által megtermelt tejnek jelenleg csak 88 százalékát veszik át az üzemek, a fennmaradó 12 százalék értékesítése így bizonytalan. A gazdák a tejet megpróbálják helyben eladni, az emberek többsége azonban továbbra is a boltban szerzi be a tejet. A csantavéri Balassa Miklós esetében ez a fennmaradt 12% napi 1200 liter tejet jelent, amelyet szinte lehetetlen teljes egészében értékesíteni, így jelentős anyagi veszteség keletkezik.

„Most nem tudják a termelők, mi tévők legyenek, hogy csökkentsék-e. De milyen módon? Azt nem lehet, mert voltak javaslatok a tejgyár részéről, csökkentsük a takarmányt, apasztassuk a tehenet, azt máról holnapra nem lehet megoldani. Ha én lecsökkentem a takarmányt, akkor elvesztem az állatomat. Tönkre fog menni, nem fog termelni, nem lesz vemhes, ebből nagyobb probléma lesz.” 

A probléma forrása, hogy jelentős mennyiségű olcsó tej és tejtermék érkezik importból, ami tovább nyomja le a hazai árakat és csökkenti a keresletet a helyi termékek iránt. A gazdák arra számítanak, hogy az üzemek az elkövetkező időszakban még kevesebb tejet vesznek át tőlük, így még nagyobb lehet a veszteség. Az észak-bácskai termelők közül van olyan is, aki a felszámoláson gondolkodik, amennyiben a helyzet nem javul.

Szalma Barnabás, ludasi termelő: „Volt 58 dinár 60 parás ár, ez a maximális ár, plusz a 19, amit az állam áll, a prémium. Ezt határozták meg, de ahhoz minden kritériumnak meg kell felelni. A szomatikus sejtnek, a mikrobiológiának és az aflatoxinnak is. Valójában ők levesznek 6-8-10 dinárt. Mi jelenleg 50 és fél dinárba kapjuk, plusz a 19. Nem tudom, mire elég, főleg, hogy most 12 százalékát itt hagyják. Nagyon kilátástalan a helyzet.” 

A gazdák különféle támogatásokban részesülnek, például üszők után, mégis értetlenül állnak az előtt, mire szolgálnak ezek, ha a megtermelt tejet nem tudják eladni. Úgy vélik, önmagában az anyagi segítség nem megoldás, amennyiben nem társul hozzá biztos piac. Ilyen körülmények között a gazdálkodás fenntartása egyre nagyobb bizonytalanságot jelent.