Aratóünnepség Szenttamáson
Az egykori, kézzel történő aratás menetét, a kaszáláshoz szükséges felszerelés és a hagyományos aratóreggeli bemutatóját az egyik településhez közeli mezőgazdasági parcellán tartották.
Kopasz Etelka, Felsőhegy: „A kasza kalapálás az arató kaszásnak a dolga. Én mindig készítek egy kosarat, amibe a cipótól kezdve benne vannak azok az ételek, amelyek annak idején az erőt is adták és a szomjúságot is oltották.”
A négytagú helyi és vidékről érkezett csapatok képviselői elmondták, egy-egy csoportban kell lennie kaszásnak, marokszedőnek és kötözőnek is.
Turányi Zoltán: „Elől megy a kaszás, utána jönnek az asszonyok, akik szedik össze marokverővel ilyen kévékbe, és akkor kössük be, és azután keresztezzük össze, hogy az szépen nézzen ki.”
A kézzel történő aratás nehéz fizikai munkának számított, ezért a hőségben kiadós étkezésre volt szükség.
Forgács Ibolya, elnökségi tag, Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja, Szenttamás: „Nem maradhat ki a kenyér, a sült szalonna, mivel kalória kell, ezen kívül a zöldségfélék, tehát általában hagymát, fokhagymát használtak, a főtt krumpli, a főtt tojás, ezeket használták legtöbbet.”
Az Aratóünnepség kísérőrendezvényei a lovaskocsik felvonulása, a kultúrműsor, a kenyérszentelés és a gyermekek számára szervezett népi és ügyességi játékok voltak.
Lázár Rajda Karolina, foglalkozásvezető: „Ez itt a játszósarkunk. Itt most éppen tésztagyúrás folyik, sógyurmából készül. Lehet szitálni lisztet, magvakat. Lehet kis halacskákat kihalászni.”
Az aratóünnepséget és versenyt a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja szervezte meg.
Robotka Angéla, elnök, Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja, Szenttamás: „Nekünk a Bácskában is, ezen a vidéken, ahol mezőgazdasággal foglakozik a zöme a lakosságnak, fontos, hogy megmutassuk a mai fiataloknak, a gyerekeknek azt, hogy régen hogy történt az aratás.”
Nagyon fontos, hogy tiszteljük, ápoljuk és továbbadjuk őseink hagyományát, köztük a kézzel történő aratást is – hangzott el az eseményen.
