Évente több száz tonna gyapjút dobnak ki Szerbiában
A gyapjú, mint melléktermék, rajtuk marad, amivel több gond lehet, mint gondolnánk, ugyanis sem eldobni, sem égetni nem ajánlatos.
A múlt évszázad közepén Szerbiában a legtöbb vidéki háztartást összevéve több mint hárommilliós nyáj volt. Ma 1,7 millióra csökkent ez a szám. A tenyésztők ma már leginkább a húsuk miatt tartják, ugyanis profithoz csak így juthatnak.
A juhnyírás ennek ellenére is kötelező egészségügyi és higiéniai eljárás, amelyet legalább évente egyszer el kell végezni. Ha ezt kihagyják, az állat a hőtől, a parazitáktól és a fertőzésektől is szenvedhet. Aki viszont nem jártas a birkanyírásban, kénytelen szakember segítségét kérni, ami nyírásként általában 350 dinárt jelent. Egy kilogramm gyapjúért pedig legjobb esetben is 30 dinárt kaphatunk. A tenyésztők szerint ingyen sem kell senkinek.
Ha nincs aki megvegye, a felhalmozódott gyapjúkészletek a tenyésztőkön maradnak. A legtöbben égetéssel próbálkoznak. Ez viszont nem ideális megoldás, ugyanis nehezen ég el, illetve rendkívül környezetszennyező hatása van. Ahhoz, hogy a gyapjúszál a természetben lebomoljon, legalább 50 évnek el kell telnie.
A szerb gyapjúkészítés messze közismert Európában, ugyanis az 1990-es évek végéig a gyapjúkészítmények 95%-át exportálták. Ma Szerbiában kizárólag Zlatibor régióban, Pirotban és Dimitrovgradban működnek gyapjúfeldolgozó üzemek, amelyek leginkább Indiába és Törökországba exportálnak. A koronavírus időszakában viszont ezeknek a cégeknek a működése is megingott, miután megdrágult a szállítás ára, és már nem volt kifizetődő.
A Szerbiai Gazdasági Kamara felmérése szerint tavaly akár 2000 tonna gyapjút is kidobtak az országban. A felmérés szerint minden tenyésztő egyetért abban, fontos hogy Szerbiában fennmaradjon a gyapjútermelés hagyománya, ehhez viszont az állam segítségére van szükség. Stratégiát kell kidolgozni.
A gyapjú, amit ma veszélyes hulladéknak minősítenek, valójában egy sokoldalúan felhasználható nyersanyag, amelyből nemcsak használati tárgyak, ruhadarabok készülhetnének, de épületek szigetelésére is megfelel, sőt a veteményeskertben komposztként vagy ágyást takaró mulcsként is felhasználható.
