Ketyeg a Szerbiai Kőolajipari Vállalat órája
Az Egyesült Államok legújabb szankciós csomagja mintegy 300 orosz vagy orosz tulajdonban levő céget súlyt. A Biden-vezetés célja az orosz olajbevételek megnyirbálása, amiből Moszkva az Ukrajna elleni háborúját pénzeli.
Szerbia és az Egyesült Államok közötti viszony javulására számított mindenki a két ország közötti stratégiai párbeszéd megkezdésekor. Az elmúlt bő két évtizedben ez a viszony fokozatosan javult, annak ellenére, hogy több kérdésben, mint például Koszovó és Srebrenica kérdésében, nem közeledtek az álláspontok. Ugyanakkor számos témában egyeznek a nézetek és a törekvések. Ezért is állt értetlenül a szerb politikum és a közvélemény is, amikor kitudódott, partnerség ide vagy oda, szankciókat vezet be az USA az ország számára stratégiai jelentőséggel bíró Szerbiai Kőolajipari Vállalat ellen, mivel többségi orosz tulajdonban van. James O’Brien, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára: „Ez nem Szerbia ellen irányul. Több mint 300 orosz céggel szemben alkalmaztunk szankciókat. Némelyikük orosz olajat szállító tartályhajókra és olyan társaságokra vonatkozik, amelyek hasznot húznak Oroszország globális energiakereskedelméből. Mivel próbálkozunk és mit szeretnénk elérni Szerbiában? A kőolaj fizeti és finanszírozza Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Az orosz szövetségi költségvetés bevételének 40 százaléka az olajból származik, és ez az a pénz, amelyből Oroszország félvezetőket vásárol Kínától, hogy továbbra is gyárthasson fegyvereket.”
Aleksandar Vučić csaknem azonnal tárgyalásokra hívta az amerikai felet, további haladékot és egyértelműsítést kért. Csökkenteni kell az orosz tulajdonrészt 50 százalék alá, vagy teljes mértékben ki kell vásárolni? Hatalmas különbség, hatalmas feladat mindkét esetben meggyőzni az oroszokat. Jelenleg az orosz részesedés a NIS-ben 56,15 százalékot tesz ki, két cég birtokolja, míg Szerbia kezében a részvények csaknem 30 százaléka van, a fennmaradó mintegy 14 százalék pedig kisrészvényesek tulajdona. Az amerikaiak szerint nulla rizikó csak nulla orosz résztulajdon mellett biztosított. Marko Đurić, külügyminiszter, Szerbia: „A mechanizmusok, amelyek be vannak építve a szankciókba, a NIS orosz tulajdonrészébe, olyannyira alaposan előkészítettek jogilag, hogy nehéz lesz az új vezetőségnek összetett kongresszusi eljárás nélkül megszüntetni a szankciókat, ezt tudatosan alakították így.”
A külügyminiszter szerint nem kell sokkra számítani a szerb energiahordozó-piacon. Az ország képes több forrásból is biztosítani szükségleteit és nagy mennyiségű tartalékkal is rendelkezik. Ezen kívül megkezdte a tárgyalásokat az amerikai pénzügyminisztériummal, és napok kérdése, hogy az orosz féllel is tárgyalóasztalhoz ül. Dr. Pásztor Bálint, elnök, VMSZ: „Ez sem az üzemanyagárra vonatkozóan, sem más módon nem fogja a mi hétköznapi életünket befolyásolni, nem térnek vissza a kilencvenes évek, nem műanyag flakonba fogunk tankolni, és ehhez hasonlók. Aki ilyeneket állít, az önmaga is tudja, hogy irreális, amit állít, csak így lehet a kedélyeket kicsit korbácsolni. E tekintetben nem lesz semmiféle hátrány a polgárok szempontjából, a nagy nemzetközi politika meg majd kiforogja a következő hetekben, hogy milyen megoldás fog születni.”
A Szerbiai Kőolajipari Vállalat eladásáról szóló szerződést 2008. december 24-én írta alá a szerb kormány az orosz Gazprommal. Ennek értelmében az állami Gazpromnyeft 400 millió euróért lett a NIS többségi tulajdonosa. Boris Tadić és Dmitrij Medvegyev, akkori szerb és orosz államfők pedig megegyeztek a Török áramlat gázvezeték kiépítésében és az Udvarnoki gáztározó befejezésében.
