Kolbászfesztivál Erzsébetlakon
Szombaton öt csapat mutatta be a közönségnek a hagyományos disznótor fortélyait,vasárnap pedig a kolbásztöltő verseny volt soron. A látogatók többsége Nagybecskerekről és a környékről érkezett, de voltak látogatók Vajdaság és az ország más tájairól, és még külföldről is.
Egy út vezet a vizek ölelésében fekvő, hétszáz lakosú Erzsébetlakra. A hétvégén sokan a jobb időket is megélt bánáti falu legnagyobb rendezvényére igyekeztek. Milan Nedeljkov, szervező: „Az ide érkező szlovákok, magyarok, bolgárok, szerbek és a többi nemzet hozzájárultak ahhoz, hogy megmutassuk, hogy a fenntarthatóság lehetséges, függetlenül az úgynevezett különbségeinkre. Mi nem beszélünk különbségekről. Mi az árnyalt emberi hasonlóságokról beszélünk, amelyek összekötnek bennünket. Megőrizzük szokásainkat, hagyományainkat, nyelvünket, ami biztosíték arra, hogy megmaradunk. Ez csak egy része annak a tízegynéhány erzsébetlaki rendezvénynek, melynek célja, hogy megmentsük a közösséget a gazdasági pusztulástól.”
Az Erzsébetlaki Kolbászfesztivált Simo Salapura, Nagybecskerek polgármestere nyitotta meg. „A tizedik, jubiláris rendezvény túllépett a kis környezet keretein, és regionálissá terebélyesedett, amely nem csak Erzsébetlak, hanem Nagybecskerek Város számára is fontos. Szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, az erzsébetlakiaknak, akik megérezték az esemény fontosságát, és nagy lelkesedéssel hirdették nem csak ezt a rendezvényt, hanem mindazt, amit Erzsébetlak kínál.”
Az állattenyésztés válsága és a szokások megváltozása miatt egyre kevesebb a disznóvágás. Fontosak az ilyen, bemutató jellegű rendezvények, hogy a fiatalok megismerjék a disznótorok hagyományát, a közösségépítő szerepét és az eszközöket, amelyeket a disznó feldolgozásánál használtak - vélik a szervezők. Budai Zoltán, Muzslya: „Disznótorok lesznek még, csak a fiatalság nem csinálja ezt tovább, meg nem is érdekli őket a disznóvágás. Mi, amíg bírjuk csinálni, ilyen hagyományosan is dolgozunk, kicsit bemutatjuk Erzsébetlakon, hogyan volt valamikor a disznóvágás. Akkoriban nem volt mindenkinek csizmája, bocskora, ami volt a lábukon, azt vitték. Szalmával pörköltünk. Akinek volt teknője, kopasztotta, akinek nem volt, pörkölte.”
A Hargita-megyei Homoródszentmárton Erzsébetlak testvértelepülése. A kilenctagú különítményük bemutatta, hogyan zajlik náluk a disznótor. A székelyföldi családokban ugyanis máig fennmaradt a házi disznótartás és a disznótorok hagyománya. Láthattuk a fával üzemelő pörkölőt, megtudhattuk, hogy a hízóból mi minden készül. Homoródi Tünde, községi jegyző, Homoródszentmárton, Székelyföld, Románia: „Van nekünk a faluba egy altalaj-kincsünk, ami a „vízsó”. Nálunk a fokhagyma az alapja a kolbásznak, nem a pirospaprika. A fokhagymát előző nap megpucolják, megtörik, és ezzel a „vízsóval” egy befőttes üvegbe teletöltik. Ez az alapja a kolbászízesítésnek. Véres májashurkát készítünk külön. Abba megy rizs és a belsőségek a májasnak. A véres húst megfőzzük, abból lesz a véreshurka.”
A rendezvény második napján hetven csapat mérte össze tudását a kolbásztöltésben. A friss kolbászból lehetett vásárolni, de bőséges kínálat volt a többi disznóból készült finomságból és a különféle házi termékekből is.
