Lítiumkitermelés Szerbiában - Hasznunkra vagy kárunkra válik?
Természetvédők és átlagpolgárok azért aggódnak, hogy a lítiumbányászat tönkreteszi Szerbia természeti kincseit, és a kizsákmányolásnak még csak nem is az itt élők lesznek a haszonélvezői. A lítiumbányászat betiltásáról szóló rendelet vitáját hétfőre tervezik a parlamentben.
A nyáron, az úgynevezett uborkaszezon közepén jött az alkotmánybírósági döntés, miszerint a lítiumkitermelés leállításáról szóló kormányhatározat alkotmányellenes volt. Néhány nappal később a belgrádi vezetés ezért hatályon kívül helyezte a döntést, és újraindította a projektet. Ez azt jelentette, illetve jelenti, hogy a brit-ausztrál Rio Tinto vállalat elkezdheti a lítium kitermelését Szerbiában.
Manapság a lítium az egyik legértékesebb nyersanyag a világon, hiszen nélkülözhetetlen az akkumulátorok gyártásánál, és ahogyan egyre több elektromos autó, telefon, tablet, kütyü lesz, egyre több lítiumra lesz szükség. Hacsak fel nem fedeznek addig valamilyen más, esetleg jobb technológiát, de egyelőre a tudomány még nem tart ott, úgyhogy marad a lítium, és marad a lítiumbányászat, aminek súlyos környezetkárosító hatásai vannak. Egy tonna lítium kitermeléséhez több mint kétmillió liter vízre van szükség, ami azt jelenti, hogy óriási mennyiségű vizet kell mástól, például a mezőgazdaságtól elvonni. És egy tonna lítium nem is olyan sok. Chilében lehet szörnyű képeket látni arról, hogy mit is okoz a lítiumbányászat, hiszen ott úgymond nagyiparban űzik. Kiszáradt, kifehéredett sivatagot látni azokon a területeken, ahol a lítium-karbonátot párologtatják és ülepítik óriási medencékben. A képeket látva egyáltalán nem meglepő, hogy környezetvédők azért tiltakoznak, hogy ez ne történjen meg Szerbiában. A köztársasági elnök szerint ilyen nem is lesz.
Aleksandar Vučić, köztársasági elnök, Szerbia: „Az emberi élet és a természet teljes védelme nélkül nem lesz projekt, de tudjuk, hogy lesz. Pontosan azért, mert Európa és a világ legjobbjait hozzuk Szerbiába, hogy segítsenek nekünk ebben. Mi pedig velük együtt biztosítjuk az emberek, a népünk védelmét, akik Nyugat-Szerbiában élnek.”
Szerbiában a lítiumkészlet a Jadar folyó völgyében található, azért is hívják jadaritnak. A boszniai határnál található folyóvölgy készletei jelentős gazdasági előrelépést hozhatnának Szerbiának, ezt senki nem vonja kétségbe, és a szerb kormány a feldolgozást is szeretné az országban tartani.
Siniša Mali, pénzügyminiszter, Szerbia: „Ez a teljes lánc, ha létrehozzuk az országban, 10 és 12 milliárd euró közötti összeget jelentene minden évben. Ez a GDP 16 százaléka.”
A belgrádi vezetés szerint akár lítiumnagyhatalommá is válhatna az ország. A kérdés csak az, milyen áron. A kormány és a köztársasági elnök ígéretei szerint nem kell a chileihez hasonló forgatókönyvre számítani, itt minden a legnagyobb ellenőrzés mellett, szakemberek bevonásával történik majd, és ha nagyon környezetszennyező lenne a kitermelés, akkor eláll tőle Szerbia.
Irena Vujović környezetvédelmi miniszter közölte, hogy csak akkor valósulhat meg a projekt, ha teljes mértékben tiszteletben tartják a magas szintű környezetvédelmi előírásokat. A vonatkozó hatástanulmányt pedig hazai és nemzetközi szakemberekből álló csoportok is átnézik majd.
A környezetvédők azonban nem nagyon akarják megvárni a hatástanulmányokat. Már a nyáron a három évvel ezelőttihez hasonló tiltakozásokat szerveztek Szerbia számos városában. A Rio Tinto cég elleni tiltakozást hivatalosan a szerbiai környezetvédelmi egyesületek szervezték, amelyre az Új Szerbiai Demokrata Párt, a Szerb Királyság Megújhodási Mozgalma, az Ökológiai Felkelés és a Szerbia Népi Mozgalma hívta a polgárokat. Vagyis már politikai színezete is lett. Ezért sem véletlen, hogy a parlament bányászati törvénymódosításról szóló ülését is az ellenzék kezdeményezte. Az ülés hétfőn kezdődik, meglátjuk, milyen mondanivalója van az egyes pártoknak. Ana Brnabić házelnök szerint azonban alkotmányellenes a bányászati törvényre vonatkozó módosítási javaslat, ugyanis az nemcsak a lítiumbányászatot nehezítené meg vagy lehetetlenítené el, hanem minden más ásatást és kutatást is, sőt az építkezéseket és nagyberuházásokat is, hiszen a jogszabály szerinte tiltaná a geológiai kutatásokat, azokra pedig manapság minden építkezésnél szükség van.
Mindenesetre a tudományos közösséget bevonták, így szakmai alapja is lesz annak, amire a végén majd úgyis igent mond újra a kormány és a parlament is. Aleksandar Vučić köztársasági elnök legalábbis meg van győződve arról, hogy a szakma támogatása nélkül Szerbiában semmilyen ásatás nem lesz.
Aleksandar Vučić, köztársasági elnök, Szerbia: „Közel két évünk van egy széles körű vitára, egy komoly, megalapozott megbeszélésre, és az önök megállapításai alapján az elkövetkező hónapok során levonhatunk majd bizonyos következtetéseket. Az önök hozzájárulása, a tudományos közösség komolyabb beleegyezése nélkül eszünkbe sem jut, hogy végül is egyáltalán belevágjunk a projektbe.”
Mindezeket a kutatásokat egészségügyi szakvéleményekkel is kiegészítik. A szakértői csapat tagja lesz a Közegészségügyi Intézet környezetszennyezéssel foglalkozó higiéniai osztályának vezetője, ahogy a járványügyi szolgálat munkatársai, kardiológusok és még sokan mások.
Zlatibor Lončar, egészségügyi miniszter, Szerbia: „Mindenki elmondhatja véleményét, mindenkit meghallgatunk, és mindent megpróbálunk elmagyarázni. Amikor meglesz a javaslat, az első helyszín, ahova elmegyünk, Loznica lesz, a lítiumbánya helye. Meghallgatjuk az ott élő embereket, és elmondjuk nekik, hogy mit és hogyan tervezünk, és hogy a kitermelés hatással lehet-e az egészségre. Teljes mértékben nyitottak vagyunk minden javaslatra, minden kételyre, mindenre. Ezért még egyszer kérem Szerbia polgárait, ne higgyék el az ellenőrizetlen információkat, szóbeszédet.”
Hivatalosan tehát még folyik annak felmérése, hogy mekkora károkat okozhat a lítiumkitermelés Szerbiában, és hogy inkább haszna vagy kára származna-e ebből az országnak, az viszont talán nem véletlen, hogy közben Németországban megnyílt Európa első, lítium-hidroxid előállításra alkalmas finomítója, Szabadkán pedig felépült egy lítium-vasfoszfát akkumulátorok gyártására alkalmas üzem. Igaz, ez utóbbi még csak kísérleti vállalkozásként. Hogy a kísérlet sikeressége a Jadar völgyében történő kitermeléstől függ-e majd, az a közeljövőben bizonyosan kiderül, a fennálló megállapodások szerint ugyanis a kitermelésnek 2028-ig meg kell kezdődnie.
