Már csak Dina kártyával és készpénzzel lehet fizetni a NIS kútjain
A bejelentések szerint az idei évben még nyugodtak lehetünk, van elég tartalék, a jövő évi ellátás azonban egyelőre bizonytalan.
A nagykereskedelem 80 százalékát, a kiskereskedelemnek pedig a 60 százalékát bonyolítja a szerbiai üzemanyagpiacon a NIS. Amennyiben nem tud az Adria-kőolajvezetéken, vagyis a JANAF-on több kőolaj érkezni, nem lesz mit feldolgozni a pancsovai finomítóban. A hírek szerint a pancsovai finomító november elsejéig működhet zavartalanul, míg Szerbiának az év végéig vannak tartalékai.
Velimir Lukić, egyetemi professzor, Közgazdasági Kar, Belgrádi Egyetem: „Minden ország, amely itt, nálunk, a Balkánon található, valamilyen kőolajvezetéken keresztül biztosítja az ellátást. Mi a JANAF-ot használjuk, Horvátországnak nincs erre szüksége, Magyarország inkább a Barátság-kőolajvezetéket részesíti előnyben. Amikor Észak-Macedóniáról van szó, akkor ők természetesen azon kőolajvezeték felé hajlanak, amely Szalonikin halad át. Mindenki valamilyen kőolajvezeték felé hajlik. Ez a legolcsóbb és legkedvezőbb módja annak, hogy a kőolaj a végcélhoz érjen. Amelyik országnak van finomítója, az használja a finomítót. Horvátországnak ott van Rijeka, Bosznia-Hercegovinának és Montenegrónak nincs semmije, Észak-Macedóniának van Szkopje, nekünk pedig van Pancsovánk.”
A szerb elnök korábban arról beszélt, hogy az amerikaiakkal már nincs mit tárgyalni, csak az orosz féllel kell beszélni, később azonban módosította álláspontját, és közölte, mindkét féllel le kell ülni.
Az általánosan elfogadott vélekedés szerint a NIS az Egyesült Államoknak semmit nem jelent, csak az orosz befolyásnak akarnak határt szabni.
Vladan Pavlović pénzügyi tanácsadó: „Oroszországnak sem jelent semmit. Azért, mert Oroszországnak most problémája van a dróntámadásokkal és talán ezekkel a cirkálórakéta-támadásokkal a finomítók ellen Oroszország mélyén. Ez lesz az elsődleges gondjuk, a NIS semmit sem fog jelenteni, de a NIS eladása, vagy a visszalépés stratégiai csapást jelentene, mert a gyengeség jelének tűnne.”
A Szerbiai Kőolajipari Vállalat többségi tulajdonosa a Gazpromnyefty. Az orosz vállalat részesedése 44,85 százalék, a Gazprom szeptemberben ruházta át leányvállalatára, az Intelligence-re a saját 11,3 százalékát. A szerb állam tulajdonrésze 29,87 százalék, a maradék kisrészvényeseké. Az amerikai félnek az orosz többségi tulajdonnal van gondja, ezért ha az nem változik, a szankciók is maradnak.
