Mit jelentene Szerbiának, ha valóban büntetőintézkedéseket vezetnének be a NIS ellen?

Mi lesz a NIS-szel, vagyis a Szerbiai Kőolajipari Vállalattal? A téma már az orosz–ukrán háború kezdete óta aktuális, az év eleje óta pedig különösen fontossá vált, az Egyesült Államok ugyanis szankciókat helyezett kilátásba az orosz többségi tulajdonban lévő céggel szemben. Ezek bevezetését március végéig elhalasztották, a probléma azonban nem oldódott meg. De mit jelentene Szerbiának, ha valóban büntetőintézkedéseket vezetnének be a kőolajipari vállalat ellen? Üzemanyag nélkül maradunk, vagy csak drága külföldi benzint vehetünk majd? És mi lehet a megoldás? Utánajártunk.

A Szerbiai Kőolajipari Vállalat, közismert nevén a NIS kőolaj és földgáz felkutatásával, kitermelésével és feldolgozásával, valamint kőolaj- és gázszármazékok széles skálájának értékesítésével foglalkozik. Központja és a fő termelési kapacitásai Szerbia területén találhatók, a számos kőolaj- és gázlelőhely mellett a Pancsovai Olajfinomítóban, tározókban, valamint benzinkutak egész hálózatán folyik a munka. Szerbiában összesen 1 529 benzinkút működik, amelyek közül 324-et a NIS üzemeltet. A Balkánon NIS Petrol és GAZPROM néven nagyjából 400 töltőállomásuk van.

Az adatokból egyértelmű: a NIS a szerbiai üzemanyag-ellátás alapja. A gond csak az, hogy a szerb nemzeti olajtársaság jelentős része nem is szerb, hanem orosz tulajdonban van. Hogy egészen pontosak legyünk: február végéig a NIS 50 százaléka volt az orosz Gazpromnyeftyé, 6,15 százaléka a szintén orosz Gazpromé, 29,87 százaléka pedig a szerb államé, a fennmaradó részen kisrészvényesek osztoztak.

Az Egyesült Államok január 10-én jelentette be, hogy büntetőintézkedéseket vezet be a többségi orosz tulajdonban lévő szerb vállalat ellen. Ez a bejelentés is része volt az USA szankciós csomagjának, mely mintegy 300 orosz vagy orosz tulajdonban levő céget sújt. A csomagot még a Biden-vezetés hagyta jóvá, célja pedig az volt, hogy megnyirbálása az orosz olajbevételeket, amiből Moszkva az Ukrajna elleni háborúját pénzeli.

James O’Brien, az amerikai külügyminisztérium akkori európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára így indokolta a döntést: „Ez nem Szerbia ellen irányul. Több mint 300 orosz céggel szemben alkalmaztunk szankciókat. Némelyikük orosz olajat szállító tartályhajókra és olyan társaságokra vonatkozik, amelyek hasznot húznak Oroszország globális energiakereskedelméből. Mivel próbálkozunk és mit szeretnénk elérni Szerbiában? A kőolaj fizeti és finanszírozza Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Az orosz szövetségi költségvetés bevételének 40 százaléka az olajból származik, és ez az a pénz, amelyből Oroszország félvezetőket vásárol Kínától, hogy továbbra is gyárthasson fegyvereket.”

Szerbia 45 napot kapott arra, hogy kivonja az orosz tőkét a NIS-ből, ám erre a határidőig, vagyis február 25-éig nem került sor. Annyi azonban történt, hogy a Gazpromnyeft a részesedéséből mintegy 5 százalékot átruházott a Gazpromra. Vagyis előbbi részesedése 44,85 százalékra csökkent, míg utóbbié 11,30 százalékra nőtt. Bár látszólag ez az orosz tulajdonon semmit nem változtat, hiszen a Gazpromnyeft a Gazprom leányvállalata, valójában nagyon is fontos módosítás történt.

Nebojša Atanacković, közgazdász, Szerbia: „Az amerikaiak a Gazpromra nem vetettek ki szankciókat, abból a megfontolásból, hogy az orosz gázra nekik is szükségük van bizonyos mértékben, ugyanakkor a Gazpromnyeftre, mint a Gazprom kőolajszármazékokkal foglalkozó leányvállalatára már vonatkoznak a büntetőintézkedések. Ezzel a tulajdonrész-átruházással tehát, vagyis hogy a Gazpromnyeft átadott egy részt a Gazpromnak, sikerült elhárítani azt, hogy a Gazpromnyeft többségi tulajdonos legyen. Most már nem domináns tulajdonos, hiszen 50 százalék alatt van a részesedése.”

Zajlanak háttértárgyalások, a szerb vezetés igyekszik az amerikaiakkal és az oroszokkal is egyezkedni. A tárgyalások eredménye a mostani halasztás is. Egy hete ugyanis az Amerikai Egyesült Államok pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala 30 nappal elhalasztotta a Szerbiai Kőolajipari Vállalat ellen tervezett szankciók bevezetését, eleget téve ezzel a NIS február elején elküldött kérvényének. A szankciók hatályba léptetésének újabb határideje március 28-a, vagyis az ország időt nyert arra, hogy megoldást találjon a kőolaj- és üzemanyag-ellátásra.

Dubravka Đedović Handanović, energetikai miniszter, Szerbia: „Mindenképpen nagyon jó hír Szerbia polgárai számára az, hogy tegnap este az amerikai féltől, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok Külföldi Eszközöket Ellenőrző Hivatalától kaptunk tájékoztatást, ma kora reggel pedig Szerbia kormánya is bejelentette, hogy elfogadták kérésünket, amely a NIS-re vonatkozó szankciók elhalasztására irányult. Az amerikaiak megállapították, hogy milyen jelentőséggel bír a NIS gazdaságunk, polgáraink, de a regionális energiastabilitás szempontjából is. A NIS létfontosságú társadalmunk néhány legjelentősebb szervének munkájában, mint amilyen az egészségügyi rendszer, vagy a rendőrség.”

A halasztás azonban nem megoldás, csak időnyerés, vagyis Szerbiának sürgősen megoldást kell találnia. Természetesen felvetődött annak a lehetősége, hogy Belgrád kivásárolja az oroszok részét, szakértők becslése szerint az országnak erre 2,5-3 milliárd eurót kellene elkülönítenie. Meg persze az is kérdés, hogy az oroszok szeretnének-e üzletelni, pontosabban, ahogyan Szergej Lavrov orosz külügyminiszter fogalmazott, feladni a csapatmunkát és veszélybe sodorni a közös érdeket. Közgazdászok ráadásul arra is rámutatnak, hogy nehéz lenne reális árat belőni, a cég ugyanis a helyzetre való tekintettel nem tud normálisan működni, gyenge a kereskedése. Az ár meghatározása így inkább politikai, nem gazdasági alapokon történne.”

De milyen megoldási javaslat létezhet még? A NIS állítólag többet is fontolgat vagy fontolgatott. Ezek közül az egyik a magyar Mol bevonása, amely a nemzetközi piacon vásárolt olajat adta volna tovább a szerb vállalatnak. Belgrád emellett külön kormányzati ügynökségeket vagy magáncégeket is létrehozhatna, hogy köztes vásárlóként tudjanak működni, ezzel enyhítve a szankciók hatását.

És mit történne, ha nem lenne megoldás, és életbe lépnének az amerikai szankciók a NIS ellen? Közgazdászok szerint a bankok zárolnák a NIS számláit, a benzinkutakon pedig nem lehetne ezeknek a pénzintézeteknek a kártyáival fizetni. Sokan attól is tartanak, hogy veszélybe kerülne Szerbia üzemanyag-ellátása, a benzin drága vagy elérhetetlen lenne, ami beláthatatlan következményeket vonna maga után.

Aggodalomra azonban az illetékes miniszter szerint nincs ok. Dubravka Đedović Handanović energiaügyi tárcavezető a szerbiai közszolgálati televízióban kijelentette: lesz elegendő üzemanyag a benzinkutakon, Szerbiának három hónapra elegendő tartaléka van, és egyes cégek is felajánlották már a segítségüket a NIS-nek, illetve Szerbiának.

Nyugalomra intette a polgárokat dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is, aki korábban a Szabadkai Magyar Rádióban beszélt a témáról.

Dr. Pásztor Bálint, elnök, VMSZ: „Ez sem az üzemanyagárra vonatkozóan, sem más módon nem fogja a mi hétköznapi életünket befolyásolni, nem térnek vissza a kilencvenes évek, nem műanyag flakonba fogunk tankolni, és ehhez hasonlók. Aki ilyeneket állít, az önmaga is tudja, hogy irreális, amit állít, csak így lehet a kedélyeket kicsit korbácsolni. E tekintetben nem lesz semmiféle hátrány a polgárok szempontjából, a nagy nemzetközi politika meg majd kiforogja a következő hetekben, hogy milyen megoldás fog születni.”

A legkézenfekvőbb megoldás azonban az lenne, ha véget érne az orosz–ukrán háború, ezzel együtt a szankciózgatás is. A Trump-vezette Amerika minden esetre belehúzott, és eltökélt a mihamarabbi béke iránt.

Jelica Putniković, szakújságíró: „Látjuk, hogy már zajlanak a tárgyalások, egyeztetnek az Ukrajnában található ritka földfémek felhasználásával kapcsolatban is, ami nagyon fontos érdeke az Egyesült Államoknak, hiszen szeretné megszakítani a Kínától való függőségét ebben a tekintetben. Tehát sok közös érdek van Washington és Moszkva között. Mi ezt a helyzetet ki is használhatjuk, hiszen mindkét országgal baráti kapcsolatot ápolunk.”

Vagyis úgy tűnik, a legjobb ha Szerbia egyelőre kivár, és bízik a további halasztásban és a gyors békében. Ha a tartalékokhoz kell nyúlni, akkor azok nagyjából június végéig, vagyis a március végi határidőtől számított három hónapig tartanak ki. Trumpnak tehát ennyi idő alatt kellene összebékíteni a három éve harcban álló oroszokat és ukránokat.