Piac, kisbolt vagy bevásárlóközpont?

Ahány ház, annyi szokás – legalább is így szól a mondás és igaz ez a bevásárlási szokásainkra is. Egyesek a piacra és annak előnyeire esküsznek, míg mások a barátságos kisboltokba járnak szívesen, ahol minden vevőt már személyesen ismernek az eladók. Sokan pedig a bevásárlóközpontokba járnak a napi kisebb beszerzések vagy a heti nagybevásárlások megejtésére. Mindegyik lehetőségnek megvannak a maga előnyei, az azonban tény, hogy a vásárlás alkalmával nem csak pénzt költünk, hanem véleményünket is kifejezzük.

Kétségtelen, hogy a piacoknak sajátos hangulata van. A sorok és asztalok között sétálva a vevők nem csak a portékát mustrálhatják szabadon, hanem a kofákkal és a szintén bevásárlásukat intéző ismerősökkel is eldiskurálhatnak a zöldségek árairól, az a reggeli fagyról és közös ismerőseik viselt dolgairól is. Egyszóval a piac egy olyan gyűjtőhely, ahol őstermelőktől vagy viszonteladóktól viszonylag jutányos árakon szerezhetjük be a vasárnapi ebéd hozzávalóit és egyéb finomságokat, illetve a társasági szükségleteinket is kielégíthetjük.

Csiszár Molnár Anna: „Nagyobb, bőségebesebb a választék és vannak olyan termékek, amiket csak itt tudok megtalálni. Például most épp a kimérős magvakért jöttünk, tehát mogyorót, diót, ilyesmit vásároltunk.”

A piacok legnagyobb konkurenciái pedig a kisebb-nagyobb boltok, ahol kellemes, tiszta és meleg környezetben válogathatunk kedvünkre és még a legtöbb esetben saját parkolóval is rendelkeznek.

Hornyák Szlavica, eladó: „A nagy marketek minket tönkre tesznek. A piacnak vége, napról-napra mindig rosszabb-rosszabb. Nincs nép, nem jönnek vásárolni.”

Nem mindenki látja azért ennyire sötétnek a piacok helyzetét. A vásárlók nagy része az ár alapján hoz döntés, hogy hol is szerzi be szükséges élelmiszereket.

Ćuro Eszter, eladó: „Amikor van akció, akkor elmennek a boltokba. A piac az piac, itt mindig friss áru van, szép, és szerintem jó áron is van.”

A piac és a nagy bevásárlóközpontok között félúton helyezkednek el a kisboltok. Ezeknek általában kialakult, visszajáró vevőköre van már. Sokan részesítik őket előnyben, de a napi rohanásban nincs mindenkinek ideje betérni a fűszereshez néhány áruért.

Kobrehel Edina, zöldség- és gyümölcsárus: „Az idősek jobban szeretnek ide járni vásárolni, nem az árkülönbség miatt, lehet kommunikálni, milyen ízvilággal rendelkezik, finom, édes, savanyú, száraz stb., amire a boltban nem adott lehetőség. A fiatalok a megszabott munkaidejük miatt, 5-6-ig dolgoznak, nincs választásuk, megállnak a nagyáruházban, leemelik az első gyümölcsöt, ami szembe jön. Az anyukákon szoktam még látni, hogy szeretnek ide járni.”

A képzeletbeli skála végén pedig a szuper- és hipermarketek vannak, ahol a tojástól kezdve az akkus csavarhúzóig szinte minden megtalálható. Legyen szó akár egy-két árucikkről, vagy a heti nagybevásárlásról, szinte biztos a mindent megtalálunk egy helyen. Sokak azonban megkérdőjelezik a gyári élelmiszerek minőségét és szinte mindenki panaszkodik a magas árakra, ezért az akciókat vadásszák.

Takač Nevenka: „Mint egykori kereskedő, aki 20 évnél is többet dolgozott kereskedőként állítom, hogy katasztrofálisak az árak. Túl magas az árrés, túl magasak az árak. A fizetéseket és a nyugdíjakat pedig önök is ismerik.”

A fogyasztók arra panaszkodnak, hogy az árak az elmúlt években folyamatosan emelkedtek, a járandóságok pedig nem tudják tartani ezt az iramot.

Jelena Dulić: „Az árak valóban az egekbe szöktek, és az ember már követni se tudja. Főleg nekünk, nyugdíjasoknak most nagyon nehéz.”

Január elején az Efektiva Fogyasztóvédelmi Szakszervezet kereskedelmi bojkottra szólítja fel a polgárokat. Azt kérték a fogyasztóktól, hogy ne látogassák és ne vásároljanak semmit a nagy kereskedelmi láncok üzleteiben, ezzel kényszerítve ezeket a cégeket árpolitikájuk módosítására. Az egynapos akció eredményein felbuzdulva újabb, egyhetes kampányt indítottak az üzletláncok ellen. Jelenleg is tart az az akciójuk, amelynek célja a Delhaize csoporthoz tartozó Maxi üzletláncok teljes bojkottja. Magyarán, azt kérik, hogy a szerintük legnagyobb profittal dolgozó cégben senki se vásároljon.

Dejan Gavrilović, munkatárs, Efektiva Fogyasztóvédelmi Egyesület: „A cél az árak csökkentése. Nyilvánvaló, hogy Szerbiában magasabbak az árak, még a Szerbiában készült termékek esetében is magasabbak, mint a régió többi országában. Ez arra utal, hogy valaki ebből a kereskedelmi láncolatban, de lehet, hogy mindannyian, nagyobb haszonkulcsot szabnak meg, mint kellene.”

Az egyesület szerint a bojkottnak meg kellene változtatnia a szokásainkat. Ez idővel megváltoztatja a kereskedők szokásait is, lemondanak a magas árakról, ha az eladások tartósan csökkenni kezdenek.

Karai László, közgazdász: „A szervezők egyike kiszámította, hogy az utóbbi hat-hét évben az árrés és a haszonkulcs nagysága majdhogynem duplájára növekedett, a nyeresége is ezeknek a nagy cégeknek a duplájára növekedett, sőt, háromszorosára is. Itt valamilyen módon árpolitikával is szembe kell nézniük. Ezt az állam, a beszerzési láncok és a nagy kereskedelmi vállalatok együttes megegyezése nélkül nem hiszem, hogy hosszútávon megoldást lehetne erre találni.”

A Delhaize üzletlánc az Efektiva kezdeményezésére hivatalos úton válaszolt. Magyarázatuk szerint az árak kialakításában ők csak a lánc utolsó karikája. Rendszerszintű változásokra van szükség a termékek árának csökkentéséhez, ezt pedig az üzletláncok bojkottjával nem érhetőek el. Még perrel is megfenyegették a fogyasztóvédőket, amennyiben továbbra is az üzletlánc elleni bojkottra szólítják fel a polgárokat. Az Efektivát nem ijesztették meg ezzel, állnak a pereskedés elé.