Veszélyben a juhállomány, egyre több a sakál Közép-Bánátban
A tízezer hektáros muzslyai rét inkább legeltetésre alkalmas, mint gabonatermesztésre. Újabban a juhtenyésztés kezdett teret hódítani. A téli hónapokban azonban a bárányokat veszélyeztetik a sakálok.
Palatinus Ervin, juhtenyésztő, Muzslya: „A sakáloknak egy hatalmas ösztönük van, tehát szaglásszervük, és mint ahogy tudjuk, hogy december-januárban ellenek a birkák, és ők megérzik ezt a szagot, és mint tudjuk, hó leesett, egeret nem nagyon bírnak fogni, úgyhogy jönnek minél közelebb a tanyákhoz, és akkor csinálják a károkat.”
Az a tapasztalat, hogy a juhászkutyák sem segítenek a ragadozó elleni harcban. Csak a vadászattal lehet enyhíteni az állattartók gondjain.
„Annyira elszaporodtak a sakálok, hogy itt egy komolyabb akció kellene ahhoz, hogy valahogy egy olyan optimális számra levegyük a sakáloknak a létezését, hogy azt elbírjuk, mi is állattenyésztők viselni, hogy legyen kár, de ne legyen már ekkora kár, minthogy például évente 10-15 vagy 20 bárányt elvigyenek” - magyarázta a juhtenyésztő.
Az első sakál a vidéken a múlt század kilencvenes éveiben jelent meg. A muzslyai vadászok mostanra pedig már évente száz ragadozót lőnek ki. Ennek ellenére az állományuk növekszik.
Németh Zoltán, vadász, Tisza-Krasznica vadászegyesület, Muzslya: „Kártékony, egész év alatt vadászható. Megyünk éjszakai lesekbe, hajtás, minden, próbálkozunk, minden, minden, de annyira a szaporulat nagy.”
A sakál a vidék csúcsragadozója, amely képes elzavarni a kotorékából vagy akár megölni a rókát vagy a borzot is. A nőstény pedig évente felnevel 8-9 utódot. Ügyesen kerüli a csapdákat és csoportban vadászik.
„Egy sakál nem nagy kárt csinál, mert az nem, hanem a csoportban, amikor négy-öt sakál vadászik, azok csinálják. Az megfogja az őzet is, a nyulat is, és még a disznósüldőket is hajtották, hogy azok csinálnak nagyobb károkat” - tette hozzá a vadász.
A muzslyai vadászok a napokban elhullott állatok tetemeiből több csapdát állítottak a réten és sakálvadászatra várnak külföldi vadászokat.
