75 népmesemondó mérettette meg magát Zentán
A 30. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny a vetélkedősorozathoz kapcsolódó meseillusztráció-pályázat díjátadójával vette kezdetét. A népmesemondók idén is öt korcsoportban: óvodás, kisiskolás, felsős, középiskolás és felnőtt kategóriában mérték össze tudásukat.
Kovács Tibor, Hertelendyfalva: „Ez a mese, amit ma hoztam Sebestyén Ádám Székely-mesék gyűjteményéből van. A címe A pletykás asszony. Azért választottam ezt, mert van egy humoros és egy tanulságos része is a mesének.”
Az előadásokat neves szakmai zsűri bírálta.
Boja Patyi Sarolta zsűritag: „A legfontosabb maga a meseválasztás. Itt fontos elmondani, hogy abban a szerencsés helyzetben vannak a vajdaságiak, hogy nagyon sok gyűjtött anyag van, amiből lehet válogatni. Emellett Raffai Judit disszertációja a népmese-katalógus, ez is egy támpont lehet a felkészítő pedagógusoknak. Ha van egy jó mese, amelyet a gyermek a szülővel és a pedagógussal közösen kiválaszt, akkor a gyermek abban a mesében jól érzi magát, ami az előadásmódon is tükröződik.”
A mostani döntőt megelőzően Vajdaság öt településén tartottak selejtezőt, melyre összesen 130 népmesemondó jelentkezett.
Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke: „A Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénye. Nemcsak Zentán, hanem Vajdaság egész területén elődöntőket tartottak. Az elmúlt 30 év pedig oda vezetett, hogy olyan műhelyek alakultak ki Székelykevén, Ludason, és számos más településeken, ahol a gyerekekkel a pedagógusok, népmesemondók, a mesefák foglalkoznak és szép fejlődést érnek el.”
A vidékünk elsőként számon tartott néprajzkutatójáról és népmesegyűjtőjéről elnevezett versenyen a megmérettetés két kiemelkedő szakemberére is emlékeztek, a 15 éve elhunyt Bodor Anikó népzenekutatóra, valamint a 16 éve elhunyt Papp György nyelvészprofesszorra.
Baráth Hajnal Anna szervező: „Mgr. Hajnal Jenő harminc évvel ezelőtt indította útjára a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyt, mert már akkor érezte, hogy erős és összetartó közösségekre van szükség egy széthulló világban. Elmondható, hogy ez a népmesemondó verseny egy csoda, szinte népmesei csoda, hogy 30 évig meg tudott maradni, hiszen volt egy háborús időszak, aztán a pandémia ideje. Nagyon sok nehézség árán, de meg tudott maradni. Ez köszönhető annak, hogy olyan mesemondó közösségek, műhelyek léteznek, akik éltetik az élő szavas népmesemondást.”
A versenyprogramot követően Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó vezetésével népművészeti foglalkozásra került sor.






