Egyszerre nevettet meg és gondolkodtat el

A dráma központjában a fehér festmény és a három férfi közötti barátság áll. Dévai Zoltán, színész: „Nagyon ilyenek vagyunk privátban, és nagyon ritkán történik ilyen a színházban, hogy olyan szerepet osztanak ránk, amilyenek mi vagyunk. Állítólag, mikor olvasták a darabot, a rendező meg a dramaturg, amikor dolgoztak rajta, akkor ők rögtön így látták, hogy ezek mi vagyunk.”

A dráma azt is megmutatja, hogy a 15 éve tartó barátságban egy meggondolatlan mondat hogyan válik gyújtóanyaggá. Szilágyi Áron, színész: „A barátságot felvinni a színpadra ebből a szempontból nem volt nagy feladat, viszont úgy eljátszani a barátságot, hogy mindeközben vérig sértik egymást, az volt igazán a lényege és a nehezebb feladat benne.”

A fehér festmény a darab jelképe lett, amire a barátok mint vászonra kivetítik a legféltettebb, legabszurdabb és legkomplikáltabb érzéseiket. Mezei Kinga, rendező: „Az emberek közötti viszonyt nagyon szépen fejtegeti és bontja ki, ezért ez egy nagyon jól játszható darab, és azt gondolom, hogy nagyon kevés ilyen darabbal lehet találkozni manapság.”

A darabban egymást követik a feszült és a komikus pillanatok, egyszerre nevetett, de elgondolkodtat is.