Él az irodalom és a vers szeretete
A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének szervezésében közel ötven versmondó méretteti meg magát a Bányai János Irodalmi Alapítvány és Emlékházban, ahol a gyermek-, ifjúsági- és felnőttkategóriák indulói világirodalmi próza és líra magyar fordításaiból adnak elő.
Bácsfeketehegyen idén közel ötven versmondó méri össze tudását Vajdaság minden szegletéből. A résztvevők életkora a legfiatalabb, mindössze nyolcéves versmondótól egészen a kilencvenkilenc éves korosztályig terjed, ami jól mutatja a rendezvény sokszínűségét. A legnépesebb mezőnyt az alsó tagozatosok alkotják.
Sörfőző Dorka, Topolya:
„ Miért szereted a verseket?
- Azért mert szépek. Főleg a vicces verseket szeretem, mert jókat lehet rajtuk nevetni.
- Milyen verset hoztál ma?
- George Topîrceanu: Pajkos őszi szél című versét hoztam az Őszi rapszódiából.
- Miért szereted ezt a verset?
- Mert külön nekem ajánlották, és van benne vidámság, nem kimondottan vicces.”
A felkészülést már a Szép Szó Táborban elkezdték a gyerekek, amit minden év augusztusában szerveznek. A tanév kezdete óta pedig az Auróra tanulócsoporttal dolgoztak a fiatalok a verseken.
Szatmári Melitta, elnök, Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete: „Nagyon nagy öröm számunkra, hogy közel 50-en jelentkeztek, mert ez azt mutatja, hogy él az irodalom és a vers szeretete. Ez a találkozó lehetőséget ad arra, hogy a hasonló gondolkodású fiatalok itt összegyűljenek, találkozzanak, megosszák egymással a gondolataikat. Azt gondolom ezáltal nemcsak a mi lelkünk gazdagodik, akik ezt hallgatjuk, hanem azoké is, akik ezt művelik.”
A találkozó nemcsak verseny, hanem közösségi élmény is, ahol a versek és a prózák szeretete hozza össze a generációkat immár 15. éve - fogalmaztak a szervezők. Az esemény egyben a Radnóti Miklós Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozó előválogatója is.
