Elhunyt Bela Duranci szabadkai művészettörténész
Bela Duranci 1931. július 5-én született Bácson. Érettségiét Szabadkán a gimnáziumban szerezte meg, a belgrádi Bölcsészet Tudományi Kar művészettörténeti szakán szerzett oklevelet. 59-től 75-ig volt a szabadkai Városi Múzeum kusztosza, egy ideig pedig igazgatója is. Ezzel egy időben a Képzőművészeti Találkozó szakmunkatársa, majd 84-ig a Községközi Műemlékvédelmi Intézetben dolgozott, az utóbbinak kezdeményezője és alapítója volt.
Bela Durancinak fontos szerepe volt a műemlékvédelemben és a műemlékkutatásban. 2008-ban stábunk Közel-kép című műsorában szerepelt, ahol visszaemlékezett arra a Szabadkára, melyet fiatal korában ismert meg.
Bela Duranci: „A szecessziós épületek. Azok voltak számomra érdekesek. Nem mondhatom, hogy a harmadik A osztály tanulójaként tudtam, hogy mi az a szecesszió. Én csak annyit láttam, hogy az valahogy tarkább, másmilyen, mint a többi épület. A Raichle-palota sem így nézett ki. Nem hasonlított semmire, de másmilyen volt.”
Bela Duranci 2018-ban a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat vehette át.
„Itt sok történet volt, ami összeköt bennünket Európával és ez szerintem az, amit értékelünk, és az az érdekes, hogy mind jobban értékelik a szecessziót. A szecesszió nyitás a modernség felé, és ez itt még hogyan is élt és virult.”
Bela Duranci könyveket is írt a szecesszióról. Az egyik például: A vajdasági építészeti szecesszió. Életében több kitüntetésben is részesítették, 1996-ban megkapta Szabadka Város Pro Urbe-díját.
