Hagyományos magyar tojásdíszítési technikákat mutatott be a Szabadkai Városi Múzeum

A tojásfestés stílusa állandóan változik. Régen csak a piros tojás létezett, és nemcsak a magyar, hanem a többi népnél is jelen volt. Sőt, a piros tojás a kereszténység előtti időszakban, már a rómaiaknál is létezett. A felkelő nap és a reménység szimbóluma.

Horváth Andor, gyakornok, Szabadkai Városi Múzeum: „A húsvéti tojás cseréje, a locsolkodásnál, hogy a lányok húsvéti tojást adnak a fiúknak, ez közös, úgy a pravoszláv, mint a katolikus felekezetnél. Azok a hagyományok is közösek, ahol a tojás van a központban, például a tojás koccintása jelen van a pravoszláv felekezetnél, de a németeknél is megtalálható az evangélikus közösségeknél.”

Műhelymunka keretében Vas Krisztina tojásfestővel ki lehetett próbálni a tojásírást is.

„Vajdaságban, főleg Észak-Bácskában egyszínűre festették a tojást, és én nem is találkoztam gyerekkoromban írott tojással, mígnem elmentem erre a továbbképzésre, és kiderült, hogy igen, nálunk is készítettek írott tojásokat, méghozzá ezek torontáli, azaz Észak-bánáti tojások.”

Bár a tojásfestési szokások koronként változnak, ma már boltban vásárolt kész festékkel is festhetnek tojást, a régi népi technikákat mégis újra és újra felfedezik.