Imás megemlékezést tartottak Kisoroszon a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából

A magyar Országgyűlés 2010-ben június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította és a visszahonosítás útján is lehetővé tette, hogy legitim módon is egy nemzethez tartozzon minden magyar. A kisoroszi Rozmaring Művelődési Egyesület első alkalommal szervezte meg a Nemzeti Összetartozás Napi megemlékezést.

Kabók Attila, elnök, Rozmaring Művelődési Egyesület, Kisorosz: „Az indítványozás onnan eredt, hogy ezelőtt négy évvel Király Tibor atya emeltetett kereszteket a temetőnkben. Külön az I. Világháborúsoknak is és tudni kell, hogy Kisoroszon negyvenöt honvédet tudunk, akik az isonzói, caporettoi, doberdói harctéren estek el az I. Világháború alatt. Nekik az anyakönyvükbe bele van jegyezve, hogy hol estek el és mikor. Ez a levéltári kutatómunka nem végleges és ez a névjegyzék sem végleges, mivel később, fogságból értek haza és itthon hunytak el. Szétzilálva, rokkantan érkeztek haza a harcmezőkről.”

Tápai Leon, magyarcsernyei káplán - a kisoroszi plébánia lelkipásztora imába foglalva emlékezett meg az I. Világháború áldozatairól.

„Az összes magyar ünnepet, ami fontos magyarságunk, az összetartozás szempontjából, azt mindig meg szoktuk ünnepelni, megemlékezünk róluk. Az embereknek itt ez egy összetartó erő, amely erőt ad a mindennapokban, a mindennapok nehézségeiben. A szürke hétköznapokban tudunk egymásba kapaszkodni, tudunk kultúránkba és nemzetünkhöz való ragaszkodásunkba kapaszkodni.”

Alkalmi ének és szavalat hangzott el, majd felolvasásra került az I. Világháborúban elesett katonák névsora, akik a harcmezőkön vesztették életüket a hazáért. A magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiáját megbélyegző, Trianoni békediktátum napjára szervezett megemlékezésnek fontos üzenete van. Azt sugallja, hogy a magyar nyelvből, kultúrából merítve - éljen akár az anyaország területén, akár a határokon túl - a magyarság, az egy nemzet.

Tóth Zoltán, tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes: „Kisebbségben élni, dolgozni és lenni nem könnyű feladat, ehhez nagyon nagy kitartásra, szorgalomra, odaadásra van szükség és gondolom, és állítom, hogy minden ilyen nemzeti ünnep nagyon fontos számunkra és mi, itt a szórványban különösen ezeket az ünnepeket megünnepeljük, mert itt hatványozottabban szükség van arra, hogy kimutassuk, hogy megéljük magyarságunkat.”

A rendezvény az emlékkeresztnél koszorúzással és a Rozmaring Művelődési Egyesület kórusának dalával ért véget.