Jelenvalóvá, átélhetővé teszik a kulturális hagyományt
A rendezvénnyel Szilasi Mihály emlékének adóznak, aki a múlt század ötvenes éveiben a citeramozgalom úttörője volt. Megalapította a muzslyai citerazenekart és a „sánta citerázás” úttörője volt. Rögzített zenei anyagát a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzik. Lele Józsi bácsi, a Népművészet mestere is tagja volt Szilasi Mihály citerazenekarának, és igyekszik megőrizni ennek az egyedi játékstílusnak a hagyományát.
Lele József, citerás, Muzslya: „Ami engem illet, mint nyolcvan éves ember, néha-néha azt gondoltam már, hogy abbahagyom. De valahogy abba visszajön valami, hogy csakis nem bírom azt, hogy ne csináljam tovább. Újból elkezdtem, és viszem tovább.”
A két és félórás műsorban 23 produkciót mutattak be. A rendezvény kezdetén Fehér Ferenc Apám citerája című versét Süveg Zita szavalta el, Lele József citerakísérete mellett. A találkozót Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg.
Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke: „A Magyar Nemzeti Tanácsban abban bízunk és hisszük is azt, hogy ez a kulturális hagyományunk egyrészt továbbadásra kerül, másrészt megőrződik – de ugyanakkor élővé is válik. Azt is el kell mondani, hogy ez a fajta rendezvény, amikor az egész Vajdaságból, az anyaországból népi citerazenekarok jönnek el, ez azért is fontos, mert jelenvalóvá teszik, átélhetővé teszik ezt a kulturális hagyományt.”
A Szilasi Nap elképzelhetetlen a csókai származású, Budapesten élő Borsi Ferenc citeraművész nélkül. A közönség nagy tapssal köszöntötte a fellépését, és azt a bejelentést is, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök előterjesztésére március 15-én magas rangú állami elismerésben részesül majd.
Borsi Ferenc, citeraművész, az Óbudai Népzenei Iskola tanára, Magyarország: „Hatalmas öröm számomra. Mindig nagy előkészülettel jövök. De eleve az, hogy 22 alkalommal találkoznak a vajdasági citerások és népdalkedvelők, ez már önmagáért beszél. Ez a vajdasági népzene szívósságáról tanúskodik, hogy igenis vannak, akik ápolják és művelik ezt a műfajt, és fontos nekik, hogy itt találkozzunk.”
A rendezvénynek nincs versenyjellege, inkább az ősi népi muzsika délvidéki művelőinek baráti találkozója.
Micsik Béla citerás, citeraoktató, Törökbecse: „Ez egy olyan rendhagyó határon túli esemény, főleg nekünk, citerásoknak, hogy itten meg tudjuk magunkat egymásnak mutatni. Zsűri nélkül. Ami azt jelenti, hogy egy szabályos örömzenélés, örömbemutatkozás van itten. A citerások találkoznak, tapasztalatcsere van, programoknak az egyeztetése van, és utána, ami a legszebb, talán az, hogy végig nézzük egymásnak a műsorát, türelemmel, tisztelettel.”
A citerázás az első Durindó megszervezésével - a múlt század hetvenes éveiben - vált újra élő hagyománnyá. Amint a Durindó idővel a népzenészek és énekcsoportok találkozójává lett, a citerások Muzslyán útjára indították a Szilasi Napot.
